Néhány szó a 24 órás Versfesztiválról

Kezdetek

A 24 órás Versfesztivál ötlete százszázalékban Szarvason született. Még óvodás voltam, amikor téli estéken Apám két nővéremmel együtt azzal szórakoztatott, hogy kedvenc Arany balladáit és elbeszélő költeményeit olvasta fel. Élményünket Zichy Mihály grafikái csak fokozták.

Így 2011 egy emlékezetes nyári estjén, amikor Liszi Melinda, a Jókai Színház színművésze a Zách Klárát és másokat olyan drámai megjelenítő erővel adta elő, hogy Kosztolányi, Reményik, Nagy László költeményei után véglegesen megszületett bennem: a Vízi Színházban 24 órás Versfesztivált kell csinálni a lehető legtöbb színész részvételével. Végül a hideg parancsolta színházterembe a fesztivált. Gondolom, ez lehet a jövő zenéje is, de ha rajtam múlna, a kiválóan működő Szeparéban rendezném. Tehát a Thaliától és másoktól függetlenül a Szarvasi ötlete itt, a Körös partján fogant meg. Szerencsés módon az ötlet találkozott a Jókai Színház vezetésének elképzelésével és támogatásával, ami Fekete Péter igazgató érdeme.

Toldi

A mostani versmaraton emlékezetes darabja volt a Toldi felolvasása Brachna Irén és dr. Kutas Ferenc részéről. Minden túlzás nélkül állítom: Brachna Irén ezzel a színvonallal ma is beférne akár a Kossuth Rádió, akár bármely színház költészet napi gálájába.

Megadva a módját: a Toldit a szépséges Ruzicskay rajzok kötetéből olvasta. Dr. Kutas Ferenc igyekezett felnőni partneréhez. Különleges produkciójukat a Körös TV rögzítette, a szép számú közönség mellett.

Liszi Melinda-Nagy Róbert

A Jókai Színház két kiválósága mindent megtett a maga részéről. Nagy Róbert a tőle megszokott stílusban hozta egyik kedvencét, József Attila Ódáját – több szép darab mellett -, Liszi Melinda pedig a tőle elvárható módon briliáns stílusbravúrokkal öltöztette fel Kosztolányi: Virágok beszéde című remekét, más komolyabb hangvételű versek mellett. Nagy kár, hogy a két színművész előadását az operatőr látványos távozása előzte meg szerszámaival együtt. Kicsit a Toldi hallgatásába belefáradt nagyérdemű is megritkult. Nagy kár, hogy a próbateremből kiszűrődő zene, majd a folyosóra tóduló gyerekek ricsaja disszonáns hátteret adott az előtérben tartott produkciónak.

János vitéz

Jócskán a csütörtök délelőttben jártunk, amikor Derzsi György – illő csendes miliőben a színházteremben – szavalta, ha úgy tetszik, játszatta Petőfi János vitézét. Néhány jelenlevő általános iskolai osztály legnagyobb örömére. Játékában eljutott egészen a tatárokkal vívott csatáig. Mind a gyerekek, mint tanáraik kiválóan szórakozhattak.

Benkő Géza

A versmaraton utolsó előtti órájában Benkő Géza színművész saját költeményeit olvasta. Kár, hogy javarészt csak benkás osztályok voltak jelen, mert ezek a versek a kortárs magyar költészet gyöngyszemei. Különösen megrendítő volt a Cseh Tamás emlékére íródott alkotás és a Repp. Ez az originális repperstílusban előadott költemény keserédes – olykor keserű – görbe tükre a XXI. század magyar valóságának. Költői mélységeiben néhány szóval akár Márai Halotti beszéd áthallásának is felfogható. Azt gondolom, Benkő Géza verseinek helye van a ma ismert legismertebb irodalmi szalonok és folyóiratok életében.

Hodálik Pál

A versmaraton vége felé Hodálik Pál alpolgármester a záróhelyszínnek választott előtérben olvasta szép értelmezésben egyik kedvenc Villon balladáját, a híres Faludy-féle fordításban.

Dicséret illeti, hogy felolvasása végére Reviczky Gyula: Magamról című híres költeményét választotta. Annak nevezetes zárósora: „a világ csak hangulat” akár mottója is lehet egy ilyen nagyságrendű verses vállalkozásnak. Szép volt.

– Szenes János –