Várak ormán magyar csillagok – IV. Ágyúk a ködben

Salgó kicsiny vára alá – Tojgun budai pasa parancsára – egy délelőtt nagy csinadrattával érkezik Kara Hamza szécsényi bég öt-hatezres, vegyesen lovas és gyalogos serege. Folyamatosan szállja meg a vár környékét. A hírhedt fekete bég kegyetlen, nagyravágyó, ellenvetést nem tűrő parancsnok. A töröké már két esztendeje Szécsény, Ság, Hollókő, Balassagyarmat is Nógrád vármegyében.

Törökék ebben az esztendőben Salgóra, no meg a legerősebb nógrádi várra, Fülekre fenik a fogukat. Salgó várának történetünk idején Ságiványi Simon uram a várnagya. Alig több mint félszáznyi csapatával őrzi a Medves 625 méter magas, cukorsüveget formázó meredek bazaltkúpján emelt erősséget. Salgó csak mostanában, a török terjeszkedés kapcsán lett végvárrá. A hegyi váraknak megfelelően, falai falszorosként csigavonalban haladnak a külső várkaputól a jó 20 méter széles várudvaron keresztül a belső vár felvonóhidas bejáratához. A külső udvaron vannak az istállók és szolgák lakóhelyiségei. Nemrégiben ötszögű bástya épült a külső védőöv keleti sarkán. Közelében tekintélyes öregtorony kémleli az utat. Szomszédságában egy sziklába vágott ciszterna. A belső vár felülről téglalapot formáz, nyugati csücskében lakótoronnyal. A várfalak jó két méter szélesek, van, ahol még vastagabbak.

Történt még az Úr 1246. esztendejében, hogy a Kacsics nemzetség Illés ágából származó Péter lett a vidék ura. Az örökség halála után Simon bánra, a Salgók ősére szállt. Őurasága ugyancsak tüsténkedett Gertrúd királyné meggyilkolásában. Simon fia, I. Miklós felépítette Salgó várát. Egy 1387-ben keltezett oklevél már királyi várnak nevezi. A várat Zsigmond királyunk 1399-ben Szécsényi Kánya Miklós bán másodszülött fiának, Simon királyi főajtónállónak adományozta. Őkegyelme már a Salgói nevet is felvette. Zsigmond később gondolt egyet – nem tetszett neki az örök feslett életmódja – ezért Szécsényi László uramnak Nógrád vármegye főispánjának adta tovább. Ján Giskra cseh huszita vezér 1450-ben elfoglalta és rablófészekké tette Salgó várát. Őt magát 1460-ban Mátyás király verte ki innen. Mondják a népek, az ostrom során Mátyásunk arcán sérült egy nyílvesszőtől. Éktelen haragra gyúlva e miatt a szomszédos szintén cseh kézben lévő Zagyvafői várat porig romboltatta. 1470-ben Salgó vár Lévai Cseh László és Guthi Országh Mihály nádor uram kezébe került. Mohács után jó esztendővel a Katalin király néven is elhíresült János, Szobi Mihály és Werbőczi István uraméknak adományozta. 1542-ben Bebek Ferenc uramé lett egy örökösödési szerződés révén. Bebek uram már Ferdinánd királyunk engedélyével nyolcezer magyar forintért adta el Derencsényi Farkas uramnak. Most pedig végvárként várja a török rohamát.

Kara Hamzának éles szemű felderítői már napokkal ezelőtt megjelentették: szerintük jó, ha 60 gyaur védi a meredek sziklán égbenyúló erősséget.

– Nem hiszem én ezt, Ali! – mondja a fekete bég a janicsár agának. – Szerintem legkevesebb kétszáz hitetlen lapulhat odafenn a falak mögött.

– Dicső bégem! Bülbül effendim! Higyj a „teharri edenek” jelentésének. Többször kihallgatták már a gyaurok beszédét a nyár folyamán. Kevesen vannak! Az biztos, sok igazhitű harcos vére festi majd pirosra a gyaur hiszar falait mire elfoglaljuk. Falai átkozott meredekek. Seregünkben aknaásó lagumdzsik alig akadnak. Te magad is tudod, hogy janicsárok, gönülük és delik alkotják jobbára a sereget.

– Mit tanácsolsz vitéz aga? Az ostrom elhúzódhat, pedig mennünk kellene a nagyobb gyaur fészek Fülek megrohanására. Ha késlekedem, a kiszmet játékaként Tojgun pasa selyemzsinórt küldet. Tudsz valamit Ságiványiról a gyaur jamirról?

– Ságiványi gyáva féreg. Ha meglátja sereged élén a félelmetes kolomburnák, zarbuzánok és sáhin topok várára irányuló csövét, inába száll a bátorsága és kitűzi a fehér zászlót.

– Te ostoba állat! Nem te morogtad már két napja, hogy nincsenek nehéz ostromágyúink? Badaluskánk is alig akad.

– Ez igaz dicső vezérem, de lesznek, mire eljő az ostrom ideje. Holnap hajnalban a sereg bátor katonáit vezényeld a gyaur falvakba, ők majd a fónagyok segítségével összeterelik a falvak férfinépét a vár mögötti erdőségekbe egy kis favágásra.

– Mit találtál ki Ali? Ki akarod füstölni a gyaur fészek katonáit?

– Óh, nem dicső bégem, ettől jobb ötletem támadt! Harmadnapra miénk lesz Salgó vára.

– Rendben van, tégy belátásod szerint! De megfojtatlak a gyaurok szemeláttára, ha dugóba dől a terved. – vigyorog kegyetlenül Hamza.

Másnap a vár őrszemei sorban jelentik kapitányuknak:

– Megy a török, megy a török!

Ságiványi uram nem érti a dolgot, hiába kémleli az ellenség táborát. Csak azt látja, hogy a sátrak körül erős őrség maradt, de a sereg java eltűnt.

– Vajon mire készülnek? – töpreng a várkapitány.

Se ő, se a katonái nem láthatják, mit műveltet a török a falvak jobbágy népével. A vár mögötti völgy mentén óriás tölgyeket vágatnak ki sorjában. Csattognak a fejszék, szekercék. De csattog a törökök korbácsa is, ha valaki nem dogozna serényen. A törzseket úgy ahogy ágyúcső formára faragtatják, majd azokra szétszedetett szekerek kerekei szerelik. Mire leszáll az est több tucat ilyen ágyú készül el. Reggel köd borítja a vár alatti cserjést és a tisztásokat is. Amikor ritkulni kezd a sűrű fehér lepel, egymás után kiáltozzák a várbéli magyarok:

– Úristen, ágyú ágyú hátán!

Ságiványi uram nem hisz a szemének. Ennyi török ostromágyút életében nem látott együtt.

– Rettenetes lehet a tűzerejük. – magyarázza hadnagyának Horváth István uramnak. – A legnagyobbakat tán hat vagy nyolc ökör is vontatta idáig.

A hadnagy fiatal ember, ő is megrémül.

– Mi lesz most velünk, kapitány uram?  A kapitány már-már válaszolna valamit, amikor az őrség jelzi: követ érkezett az alsó kapu elé. Ságiványi összekapja magát, s a külső vár falai alatt fogadja a fényes fegyverzetű Ali agát.

– Vitéz jamir! – kezdi fennhangon jócskán gúnyosan a török. – Délre ürítsétek ki a várat, ezt üzeni neked az én mindenható uram a dicső Kara Hamza szécsényi bég. Ha addigra nem vonul ki utolsó embered is, rommá lőjjük a falakat és egy szálig felkoncolunk benneteket. Ám ha szót fogadtok, semmi bántódástok nem esik – folytatja dölyfösen, majd kíséretével elvágtat vissza a táborba.

Ságiványi a fenyegetéstől összeroppan, hadnagya szintén.

– Emlékezzetek a jó Szondi Györgyre!- mondja már a falak mögött az övéinek. Nem fogadta el a török ígéretet, el is esett utolsó embereivel együtt. Nem tehetünk mást, feladjuk Salgót.

Katonái morognak, káromkodnak, de tudják a kapitány mondja ki az utolsó szót. A nap lassan delelőre hág, amikor nyílik a szebb időket látott várkapu, és a félszáznyi magyar lehajtott fővel, mégis az életben maradás reményével kivonul. Vonul? Túlzás, kettős sorban kioldalog. A vár tarackjait, szakállas ágyúit lőporát veszni hagyják. A menet élén Ságiványi uram lovagol hadnagyával. A magyarok a török ágyúk félelmetes sorához érnek.

– De hiszen, de hiszen ezek-ezek nem igazi ágyúk! – dadogják.

– Menj békével kapitány és mentsd az életed! – harsan a falakról a törökök gúnykacaja. A nyomaték kedvéért néhány tarackot is elsütnek. Fejük fölött lobognak a muzulmán hadilobogók. A magyarok mit tehetnének, szégyenkezve szétszélednek a vár alatti utakon…

Salgó várát 1593-ig üli a török. Rabló portyái rettegésben tartják a vidéket. Akkor a hosszú, más néven tizenötéves háború kitörésekor Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf uramék egyesült seregének bátor huszárai vágtatnak Prépostvári Bálint kapitány urammal az élen Salgó alá. A huszárok között Balassi Bálint is ott lovagol. Törökék nem várják be az ostromot, egyszerűen megszöknek. Az egykor dicső Salgó vára pedig pusztulásnak indul, falai az enyészeté lesznek.

~ Szenes János ~