Törökvész – IV.

Maga is megrázkódik az átoktól, hiszen mint midnen igazhívő, napjában ő is elmondja százszor:

– Vallom, hogy nincs más isten az Istenen kívül!

Később Adorjánnak született, de évek óta Ahmedként ismert magyar íródeákját rendeli magához:

– Ernő főhercegnél panaszlom fel az egri gazok gonosztettét! Írjad tatyó! „Adassék e levél a fenséges és vitéz nagylelkű…“ – diktálja cirkalmas mondatait.

A főherceg éppen Győr várában tart mustrát, jót derül a pasa levelén.

– No, vén kecske, ezúttal jól megfricskáztak.

Ám ő maga is tudja, adni kell a látszatra, hiszen Miksa a múlt esztendő tavaszán követei útján harmincezer csengő magyar aranyforint fejében vásárolta meg Drinápoly városában a békét. Annak fejében Miksa megőrizhette maradék birtokát Felső-Magyarországon és a Dunántúlon. A béke törékeny. Ezért a főherceg válaszában Musztafának vegyes török-magyar vizsgálóbizottság kiküldését javasolja Egerbe. Így is történik. Egy hét sem telik bele, s már török és magyar főemberek kutakodnak a vár minden zegében-zugában. A kapitányháztól a fegyverraktáron át a kazamatákig mindenütt keresnek. Esténként a török vizsgálók egyre morcosabbak, de a magyar főtisztek is unják, hogy Mojzesnek híre-hamva nincs.

Pedig Forgách uram végtelenül készséges. A kutakodó főemberek szeme láttára még a nagy ostrom alatt felégetett s azóta úgy ahogy újjáéledt falvak: Almagyar, Felnémet, Tihamér, Maklár irányába is kiküldi Szűcs Gergely uramat legényeivel – “Keressétek meg az elveszett kereskedő urat!“ S azok reggelente kacagva csapnak lovuk vékonyába a vár alatt: „Hajrá! Neki a keresésnek!“. Eközben a vastag váltságdíjjal megkínált szegény Mojzest Balázsdeák uram két legénye vigyázza akár a szeme fényét Sirok várában. A vizsgálat idejére jobbnak látták ideküldeni a halálra vált kereskedőt. Azért vigasztalják őkelmét jóféle egri borokkal.

A bizottság morcosan, nagy dérrel-dúrral dolgavégezetlen távozik Egerből. Csodák csodájára Szent Iván előtt két nappal „megkerül“ a szegény Mojzes. Valóságos egri díszkíséret robog vele a pesti révig. Ott átadják a pasa embereinek Forgách uram parancsa szerint. A kereskedő reszket mérgében! Hogyne reszketne! A tízezer forintos váltságdíjat asszonya tegnap délután küldette Eger várába Forgách Simon kezébe. A várkapitány pedig tartotta adott szavát, a pénzen megosztozott vitéz főlegényeivel, Szűcs Gergely és Balázsdeák urammal.

Ezen a nyáron és őszön Musztafa pasára rossz idők járnak. Balázsdeák István egy nap elrikkantja magát a huszárkaszárnya előtt:

– Főkapitány urunk szabad kezet adott a tiszavarsányi sokadalom megütésére. Ki jön velem a törökre?

Másnap vagy harmadfélszáz egri huszár gázolja le az országos hírű vásárt. A vásárőrző katonákat már a támadás első percében agyonverik. A vásárütés végeztével százszámra terelik a töröktől evett marhákat Egerbe. Valami huszonegy török árust is magukkal hurcolnak minden portékájukkal.

Musztafa őrjöng, tombol egyfolytában. Szent András havában újabb panaszlevelet diktál. Ezúttal egyenesen magához Miksa királyhoz fordul:

– Felpanaszlom Felségednek, hogy a tatai gyaur lovasok nem átallottak vitéz Hamza bégen párkányátul hétszáz barmot elhajtani. Semmibe véve Uralkodóink békéjét, az győri száguldók Adony alá vágtattak és kettőezer birkámat hajtották el. Az újvári latrok pediglen Esztergom vára alatt a Dunán által menének s ottani jószágainkat mind elragadják. Ám minden baj okozói között az egri gyaurok a legnagyobbak. A minap valami Balázsdeák nevezetű lovas tisztjök élén százötven egri huszár öklelt Hatvan kapujának!

Ez a huszárroham különösen bőszíti Musztafát.

Hatvan várát még Szapolyai és Ferdinánd kettős országlása idején rakatták a váci püspökök. Valamikor 1536 nyarán Mohamed szendrői aga és Khoszeró boszniai bég Hatván várost kirabolta, magát a várat nem szállta meg. Jött az Úr 1544-es esztendeje. Az akkori budai pasa, Mehmed csapatai bevették Nógrádot és Visegrádot is. Egyedül Lévát tartotta meg Balassa Menyhárt uram. A török hírére Hatvan várát Dancs Ambrus uramék felgyújtották, majd Egerbe futottak. Így Mohamed bég kardcsapás nélkül ülhette meg az üres erősséget. A híres harcos Deli Curt kardja alatt őrség maradt itt. Később a nevezetes Veli bég is itt szolgált.

Ezidőtájt a hatvani erős várnak számít. Két kapuja közül az egyik Eger felé nyílik. Felvonóhídja is van. A másik kapu Buda felé tekint. Itt gyalogos lovasforgalom zajlik, kocsik kivételével. Felvonóhídja nincs. Mindkét várkapu boltozott, erős téglaépítésű. A külső várat is bástyás fal védi. Nagy-kapuja Hort falu felől nyílik a Zagyvára. A napnyugati oldalon van a másik kapu. Az erős vár kerülete ezer lépés. A falak mögött háromszáz ház áll.

S ezt az erős várat, pontosabban a külső őrséget puskázta, riogatta a minap Balázsdeák uram. A mit sem sejtő törökök azt hitték a nagy egetverő üvöltésre, hogy hatalmas gyaur sereg söpri el egyetlen rohammal őket várastul, mindenestül. Tévedtek. Balázsdeák uram térült-fordult, megpuskázta a törököt, majd az őrség kicsapásától tartva visszavágtatott huszárjai élén Egerbe.

Ettől van mostanság rosszkedve Musztafának.

Hamar beáll a tél. A vár környéki utakon magas hó ül. Jószágot, férfiembert, asszonynépet egyaránt szorongatja az Isten hidege. Éjszakánként farkasüvöltés veri fel az erdőt. Fenni a vártákon késként vág a szél. Az őrségen kívül mindenki fedél alá húzódik. Egy estén a legénységi szállón Balázsdeák uramék a Debrecen felől aznap lovas szánon érkezett kereskedőt, Mihály mestert faggatják:

– Mi hír járja felétek?

– Abbizony kemény dolog. A fekete emberként is emlegetett Karácsony György uram még ez őszön bekéredzkedett volna hozzánk vert hadával, merthogy megfutott a török elől. Ám főbíró uramék ezt nem engedték. Meglehet emiatt fegyvercsörgés lesz a város és a „fekete ember“ hada között.

– Hogy volt az a török előli futása a hadnak?

– A baj Balaszentmiklós török palánkja alatt esett. Karácsony uram fanatizált valami hatszáz kaszása-kapása kapott parancsot. Mondván ha égi tűz támad, elég megfuvatni a trombitákat, megveretni a dobokat, ledől a török vár fala. Helyette a török adott nekik kemény sortüzet ágyúkból, szakállasokból vegyesen. Örülhetett a „fekete ember“, hogy a had egy részével élve futhatott Debrecenig.

– Valami jó hírt nem tudsz, Mihály mester?

– Tudok én, hogyne tudnék. Ha nem hallottátok volna, Balassa János uramnak Mindszent havában sikerült megszöknie Miksa fogságából. Felesége, Sulyok Anna nagyasszony szöktette meg a fal megbontásával. Sajnos Dobó uram beteges öreg harcos lévén, nem vállalta a szökést, így most is fogságban sínylődik. Ez a bécsiek hálája Felső-Magyarország hőseinek.