Tündérkert regénye – IV. rész

A pár ezernyi zsoldoshad Egerbe jön Pünkösd havában. A magyar rendek csapatai Debrecenbe tartanak. A két had valamivel meghaladja a hétezert. Pünkösd havának nyolcadik napján a Barát Tordán tábori országgyűlést tart.

– Lóra székely, lóra magyar! – peregnek újra a dobok, égnek a lármafák, mindenfelé hordozzák a véres kardot: általános a hadfelkelés, a Barát részéről. Huszonharmadikán György uram seregei újfent Gyulafehérvárt vonják ostrom alá. A falak mögött a királyné hű embere, Horváth Ferenc uram irányítja a védelmet. Valami húsz napig. Szent Iván havának első napján Castaldo generális, Nádasdy Tamás uram, valamint Báthori István uram csapatai bevonulnak kincses Kolozsvárra. Rá hét napra Balassa Menyhárt uram felmentő serege csatát veszít a Barát ellenében Gyulafehérvár alatt. Szent Iván havának hetedik napján Horváth Ferenc uram megnyitja a fejedelmi székváros kapuit Castaldo előtt. Ezzel együtt Petrovich uram temesi bánságát Báthori András veszi át, Temesvár kapitánya a Debrecen alól ideért jó Losonczy István lesz. Szászseben van immár a királyné, közel jár az idegösszeomláshoz. Mégis kénytelen tárgyalni Nádasdy országbíró urammal a Barát jelenlétében, sírások, szemrehányások közepette. Egy nap Bernardo Aldana, a spanyol zsoldosok parancsnoka fegyvergyakorlatot rendez tiszteletére. A világszép asszony reszketve súgja Aldanának:

– Azok után, amiket most láttam Erdélyben, meggyőződtem róla, eddig bestiák közt éltem, nem emberi lények között!

Nehéz, fájó szívvel Szent Jakab havának huszonegyedik napján királyé asszonyom Tordán átadja a Szent Koronát Castaldo uramnak. Hej, pedig eszébe villan, hogy menekítette azt nehéz bivalybőr ládában jó tíz esztendeje Budáról Lippára! Rá pár napra Petrovich Péter Gyulafehérvárott lemond temesi ispánságáról. Kárpótlás gyanánt övé lesz Munkács vára. Mindeközben Isztambulban Szulejmán, Malvezzi uramat, Ferdinánd követét bezáratja a Héttoronyba, amiért az bejelentette:

– Ferdinánd megszállja Erdélyt.

Így jön el Kisasszony havának nyolcadik napja az Úr 1551. esztendejében. A négy nyelven beszélő királyné asszonyom, a kis János Zsigmonddal nehéz hintajában – mindkettő betegen a kényszerű távozástól, elindul Kolozsvárról. Izabella Kassára tart egyelőre. Az útra az erdélyi szász városok száz lovat adnak, feledtetve a lippai út ökrösszekereit. Valahol Zilah fölött, a meszesi kapunál járnak, amikor Izabella búcsúzva Erdélytől kicsiny tőrével egy hársfa kérgébe vési: „Sic Fata Volunt”. Így akarta a végzet. A Barát sírva fogadkozva búcsúzik mind tőle, mind a királyfitól. Ki lát vajon lelkébe? Később a Tiszánál Patócsy Ferenc uram és Balassa Menyhárt uram járulnak hódolva királynéjuk elé. Nem sokkal később megérkezik Cecey Lénárd uram, Kassa kapitánya. Válogatott huszár és gyalogos csapatokkal együtt tartanak Kassára. Jövő év márciusáig itt lesz Izabella otthona. Majd innen indul tovább Oppeln hercegségébe.

Szent Mihály havának első napján Ferdinánd Erdély vajdájáva és kincstartóvá és helytartóvá teszi a Barátot.

A török nem tűri Ferdinánd hadait. Szokollu Mehmed, ruméliai beglerbég hadával már Belgrádban van. Erdélyre feni a fogát. Moldva és Havasalföld vajdái is szultáni parancsot kapnak a beavatkozásra. A hó végére elesik Becse, Becskerek és Csanád vára is. Mindszent Havának nyolcadik napján lófarkas zászló leng Lippa vára felett. Szerb lakosai a túlélés végett kaput nyitottak a töröknek. Rá pár napra Szokollu csapatai már Temesvárt ostromolják. Jó Losonczy István tíz nap ostrom után is kitart: a török elvonul.

Szent András havának harmadik napján a Barát hada egyesülve Casteldoéval már Lippa alatt áll. Ostrom kezdődik. A huszonötödik napon Uléma bég szabad elvonulást kap a Baráttól, Castaldo őrjöng mérgében. A Barát még rátesz: 300 lovasával kíséri a Temes folyóig Uléma katonáit. György barát huszárjai alighogy felhagynak a kísérettel: Balassa Menyhárt, Horváth Ferenc, Dombay Mihály uram és Nagylaki Ambrus katonái rontanak a visszavonuló törökre. Nem tudják azt szétverni, Uléma Belgrádba vezeti csapatát. Szokollu Mehmed téli szállásra vonul. A felmentett Lippa új parancsnoka Bernardo Aldana uram lesz. Övé a Temesvidék és a Maros mente felügyelete. Nekilát a sérült falak javításának.

Szokollu levelet küld a Barátnak:

– Meggyőződtem hűségedről.

György uram súlyosan összetűz Lippa után Castaldoval, hadait nem akarja Erdélybe engedni. Castaldo táborában már tudnak Nádasdy uram leveléről, amit korábban küldött Ferdinándnak:

– Már valóságos félbolond vagyok, s egyáltalán nem ismerem ki magamat. Mi itt mind a barát kezében vagyunk, kinek hatalmától életünk-halálunk függ. Ha még több törököt hoz a nyakunkra, Erdélyben a hatezer vértanú napját fogják megülni.

Nádasdy uram gyűlöli a Barátot, sógora, Maylád István uram sorsa miatt. Neki rója fel Maylád uram Fogaras alatti elfogatását, török kézre jutását. Suttog a tábor: a Barát kiárulja Erdélyt a töröknek, árulásra készül.

A Barát mit sem sejtve Karácsony havának tizenharmadik napján kedvenc kastélyába, Alvincre érkezik testőreivel. Még néhány nap és a havas alvinci országúton Castaldo és Pallavicini Sforza ügetnek zsoldoshaduk egy részével. A két zsoldosvezér retteg a Baráttól, ezért elhatározásra jutnak:

– A Barátnak halnia kell! Áruló!

Álhírt terjesztenek a seregben: György a marosvásárhelyi országgyűlésen fogja lóra ültetett székelyek és magyarok ezreivel a zsoldoshadot lemészároltatni. Már a moldvai és havasalföldi vajdákat is iderendelte!

– Vesszen a Barát! – üvöltik a megrémült zsoldosok.

A Barát nem fél. Gyanútlanul saját embereit előreküldi Gyulafehérvárra.

– Elérkezett az idő! – dörzsöli kezét Castaldo.

Tizenhetedikén hajnalban Pallvicini, valamint Antonio Ferrari, Castaldo uram titkára néhány spanyol zsoldossal rárontanak a kastélyban imádkozó Barátra. Csupán Vas Ferenc uram a hű udvarnok próbál segíteni. Urát lemészárolják. Hetekig fekszik temetetlen.

Csak később ravatalozzák fel Gyulafehérvárott Szent Mihály templomában. Sírkövére vésik intésként: „Omnibus Moriendum Est”. Mindenki halandó.

Így teljesedik be a bíboros-érsekké lett Barát végzete. Vagy Erdély végzete? Izabella midőn értesül Kassán haláláról, a bíboros ruhájából vagy lába körméből kér ereklyét.

– Istennek hála, hogy Pápává nem lett! – írja Castaldonak.

III. Gyula pápa egyházi átok helyett évekkel később így ítélkezik: „A véres tett rossz szándék nélkül Ferdinánd király parancsára a kereszténység üdvére történt.”