In Cervino Monte – VI. Szapolyai vendégsége

Brandenburgi György őrgróf birtoka volt ez a legutóbbi időkig. A Ferdinánd-párti nagyúr pénztárát gazdagította az itt futó buda-lippai út vámja. Az őrgróf emberei emelték az új majorházat is. Ez már a múlté. Brandenburgi György elvesztette 1530-ban a gyulai várat, vele az egész gyulai uradalmat is Décsével együtt.

Az Úr 1532-es esztendejét mutatja a kalendárium. Az ország nyugati szegletében Kőszeg alól egy furcsa ostrom után áramlik délnek Szulejmán szultán és Ibrahim nagyvezér vert serege. Az ozmán had kétszázezer katonája Bécs ellen indult, hogy onnan támadja V. Károly világbirodalmát. Szulejmán csak ennyit üzen Ferdinánd király követének: „Meglátogatom uratokat!” Ám a kicsiny Kőszeg néhány tucat huszárral és kaszára-kapára kapott bemenekült jobbággyal ellenállt. A vár kapitánya Jurisics Miklós. „Add meg a várat!” – kapja a felszólítást. „Nem adom!”

Bömbölnek a török ágyúk, törnek-szakadnak Kőszeg falai. Roham rohamot követ, mégis véres fejjel hanyatlanak le az ostromlók. Szulejmán és vezérei türelmetlenek. Bécs alá indulnának.

– Fizess adót – kapja az újabb üzenetet Jurisics -, s tovább megyünk!

– Nem az enyém város, nem fizethetek!

Végül több heti ostrom után követek hozzák a békeajánlatot. Jurisics sebesülten kilovagol Ibrahim nagyvezér sátrába, tőle tudja meg: a szultán megkegyelmezett Kőszegnek. Kívánsága annyi, hogy a félholdas lobogókat kitűzhessék. Azzal felkerekedik a vert török sereg, Kőszeg harangjai pedig égig zendülnek.

Mindezt Décse falu népe nem tudhatja. Két látólegény, Bíró Ambrus és Török Máté. Máté tenyerével árnyékot vetve nézi a távolt.

– Látod-e már? – kérdi a társa.

Máté előrenyújtott karral mutogat.

– Ott a nagy fák közt! Már a porfelhő is látszik! Lovasok jőnek! Csillog a vértjük. Czibak nagyurunk vég-gyulavári katonái lehetnek.

– Király urunk jó! – rikoltja Ambrus. Azzal kürtjébe fúj.

Csakhamar a lovas kopjás vitézek éle a két legény alatt kanyarog. A szeptemberi por füstcsíkként húzódik a lovak patái nyomán. A huszárcsapat mögött, bőrrel vont nehéz hintó billeg az út porában. Hat almásderes húzza. A nyergesen fullajtár, a hintón két csatlós. Előtte és utána páncélinges, nyakvértes pajzsos huszárok. Derekukon szablya, kezükben zászlós kopja és szekerce váltva. A hintó oldalán a Szapolyaiak királyi címere ragyog.

A hintó végül az udvarház előtt nagyot döccenve áll meg.

János király száll ki belőle hűséges hívével, Czibak Imrével. A király őszes-szőkés negyvenes, magas férfi. A püspök valóságos dalia. Előttük fehér hajú bíró, Török Mihály és a majorság tisztje, Somogyi Tamás hajlonganak:

– Isten hozott, felséges úr benneteket!

– Ez volna, királyom a décsei birtok – szól a püspök. – Amint látod, szorgos népek lakják.

A csatlósok, a fullajtár és az udvarház legényei közben kifogják a lovakat és az istálló jászlához viszik. Frissítő mosdózás után János királyt, Czibakot és a huszárok kapitányát hűs, tágas ebédlő szobába vezeti Somogyi Tomás. Asszonya, Zsófia is előkerül belső asszonycselédeivel. Még egy-két pillantás a díszes pohárszékre, a terítékekre, borokra és kezdődhet az ebéd. Gazdag a kínálat, a házigazdák hallhatták uruktól: János király ifjúkorától szeret jókat enni-inni.

Hétköznap lévén itt, Décsén a király tiszteletére átlagosan tizenegy tál ételt hordanak fel az asztalra, azok pedig így sorjáznak: kappan tiszta borssal, tehénhús petrezselyemmel, kacsa sütve, nyúl gyümölcsös lével, hal sóban, lúd ispékkel, disznóhús tormával, bárányhús ecettel és zsályával, csík káposzta levében, savanyú káposzta tehénhússal, tehénhúspecsenye.

A nehéz étkeket jóféle budai és tokaji borokkal öblítik. Egymást köszöntve ürítik a kupákat. Végül szilvát és némi szőlőt is fogyasztanak.

– Hogyan tovább, királyom? – kérdi a püspök két kupa bor között. – Most, hogy a török eltakarodott Kőszeg alól, mi lesz velünk?

– Ferdinándot aligha fogjuk kiszorítani, püspököm a Felvidékről vagy a Lajtán túlról. Esztergom visszavételével azért megpróbálkozhatunk.

Rövid décsei vendégeskedés után János híveivel felkerekedik és Budára indult. Esztergom ostroma sikertelenül végződik. Ferdinánd megrettenve naszádosainak komáromi vereségétől és a dúló török hadaktól, Bécs várába húzódik. János király hol Buda, hol Lippa várából próbálja uralni a kettétépett országot. Czibak Imrére már nem sokáig számíthat. A vitéz püspököt 1534 nyarán a velencei kalandor kormányzó, Gritti meggyilkoltatja. A gyilkossal, Ibrahim nagyvezér kedvelt emberével Medgyesen végeznek a Czibak-pártiak. A szultán bosszújától rettegő Szapolyai új támaszt keres. Az új váradi püspököt Fráter Györgynek hívják.

Szarvashalom népe mit sem sejtve a történtekről, tovább éli mindennapjait.

~ Szenes János ~