Tolnay Klári 1930

A Sás Dorottya háziasszony által kellemesen felvezetett est, Sás Péter színművész két remekbeszabott szavalatával indult (gondolom kedvencei lehetnek a magyar humor sokoldalú tehetségének), nevezetesen Petőfi: A négyökrös szekér c. örökzöldjének és Nadányi Zoltán Ezüsthálóval foglak c. gyönyörű szerelmes versével, amiből annak idején a nagysikerű Karády-Jávor film híres dala, az „Ez lett a vesztünk” született. Természetesen a két vers afféle ráhangoló része volt az est egészének.

Két különleges tehetséggel és nagy játékkedvvel felvértezett színművész, Kara Tünde, a Jókai Színház friss Jászai-díjasa és Kautzky Armand a Tolnay Klári 1930. c. Pozsgai-darabot játszották a miniatűr – díszletezés nélküli – meghitt játéktérben. Az említett díszleteket valamiféle jelzésértékkel mindössze néhány szék s egy-két dísznövény szolgálta. De állítom, a két művész ezt a szépséges embermesét egy lakatlan szigeten is hitelesen játszaná.

Pozsgai Zsoltról illik tudni, hogy hosszú évek óta a kortárs magyar színház zseniális tehetsége. Bármit képes megírni, urambocsá’ lektűrkönnyedséggel feldobni vagy tragikus mélységekbe bocsátkozni történelmi témákban. Az utóbbi időben a magyar színpadon divat lett az előttünk járt csillagok életének feltárása önálló játékként. Lásd, számtalan Domján Edit adaptáció, a legújabbak közül Fedák darab, a Szerelmem Sárdy, s nem utolsósorban a Karády játék-est.

A „Tolnay Klári 1930” már jó ideje sikerrel fut Pesten. A téma végtelenül hálás, hiszen az idősebb és középnemzedékek ma is úgy gondolunk Tolnayra, mint köztünk élő kortársunkra.

A jeles szerző ügyesen egy zárda korabeli karácsonyi miliőjében indít. Tündéri keretjáték ez, a fiatal önképzőkör tehetségé, aki szülei nehéz anyagi helyzete miatt maradt az ünnepre, kettesben tanárával, Mater Henrich-vel, aki zordon zárdai körülmények között is urambocsá’ fülig szerelmes tanítványába. Ám ne gondoljunk egy Jane Eyre-féle kegyetlen intézeti miliőre, vagy Gárdonyink által feldolgozott Ó Ida zárdájára. Ebben a gyönyörű látomásos mesében nem egyszer felzeng az angyalok hegedűje, felzeng a ragyogó tehetség ezer arca s felzeng a szerelem.

Kara Tünde a szerep adta bájjal – olykor kellő palóc köntösben – hozza elénk Tolnay Klári következetes emberi tartását s azt a nemes alázatot, amellyel pályafutása egészét a SZÍNHÁZNAK rendelte alá.

Kautzky Armand ideális partner ebben a fordulatos mesében, ahol egyfajta jutalomjátékként a néhai színházi nagyságok, írófejedelmek sorából hol Hevesi Sándort, hol Márait, Darvas Ivánt vagy éppen Mensáros Lászlót alakítja meggyőzően. Közben mások is feltűnnek potenciális szeretőként, udvarlóként, mint báró Krausz Simon és a „Tolnay Rózsi” növendék által rajongással szeretett apja.

Kautzy Armand mindvégig mély emberséggel, a veleszületett „abszolút úriember” gesztusaitól kísérve játssza végig az estét. Kara Tünde eredeti humorral, egyenletesen szép beszéddel és sajnos csak csipetnyi – ugyanakkor remek adottságokkal bírva – dalbetéttel magas művészi nívón hozza Tolnay Klári kedves, szeretetreméltó egyéniségét. Mindketten emlékezetes színházestét ajándékoznak ezáltal a nagyérdeműnek.