In memoriam id. Bencsik Mihály (1925-2013)

A földi léte utolsó stádiuma mindig megrendítő. Különösen az, ha egy városszerte köztiszteletben álló ismerős arc távozik örökre. Ahogy a Bölcs írja:

“Nincsen olyan fásult szívű ember, kinek lelke meg ne telnék komoly megindulással, mikor azt látja, hogy egy melegen lüktető élet hirtelen eltűnik szemünk elől és úgyszólván pillanatok alatt átsuhan az örökkévalóságba. Ennek a megindulásnak a szent csöndjében a halál, a vég kezdetté magasztosul.”

Miska bácsi jellegzetes egyénisége, baráti beszélgetésekkel meg-megszakított sétái – amíg egészsége engedte – oly szorosan hozzátartoztak a szarvasi utcák képéhez, akár idős korára is megőrzött bölcs derűje és töretlen hűsége a Független Kisgazdapárt igazi kisgazda eszmeiségéhez. Optimizmusát az ország jövője iránt minden időben megőrizte, pedig nem egyszer zordon időkben osztott rá kemény szerepeket az élet. Édesanyját ötéves korában vesztette el. A föld és a haza olthatatlan szeretetét édesapjától örökölte, aki tizenkilenc éves korában lett Horthy Miklós katonája.

A történelem sodrában, a végzet játékaként Miska bácsi is tizenkilenc évesen vállalta 1944-ben a haza és Budapest védelmét magyar katonaként. A háború vihara előbb Bécsbe, majd Németországba sodorta. Az amerikai, majd francia hadifogságból 1946 májusában került haza. Sok millió honfitársával együtt hitt Magyarország szabad újjáépítésében és 1948-tól 1954-ig elismert mestere lett a hazai rizstermesztésnek.

Ám a Rákosi-rendszer 1955-ös esztendejében a Szabad Nép már azt is a fejére olvasta, hogy Hajdúböszörményben a kommunista rendszer számára “nemkívánatos elemekből” szervezett hét szakcsoportot. 1955 tavaszán családot alapított, de még azon a nyáron rizsföldjét elvették. Így Mihály fia születése után vagonkirakásból kényszerült eltartani családját.

1956 forradalma Békésszentandráson érte. Néhány polgártársával a helyi postán szorgalmazta a rádióközvetítések forradalmi adóra történő átkapcsolását. Emiatt 1957 márciusában szenvedő áldozata lett sok szentandrási meghurcolttal együtt a véres rendőrségi megtorlásoknak Szarvason.

Miska bácsi keresztényi megbocsátó bölcsességére jellemző, hogy a rendszerváltás éveiben emlékiratában így írt a vele történtek kapcsán:

“Nem akarok én régi sebeket felszaggatni, nem akarok én egyetlen verőlegénnyel sem azt tenni, amit ők tettek… arra kérem az Istent és minden magyar embert, aki szereti a Hazáját, hogy soha többet ne legyen Szarvason és sehol emberverés, embergyilkolás… csak azt akarom, minden fiatal tudja meg, hogy ez megtörtént. Megtisztelni a múltat és emléket állítani az ártatlanul szenvedőknek.”

Hitt Magyarország feltámadásában. Miska bácsit ez a lelkület vezette, amikor csatlakozott az újjáéledt Független Kisgazdapárt Szarvasi Szervezetéhez. Tanácsaival, tapasztalataival nagyban segítette munkájukat, így nyomdokaiba lépő fia munkáját is. 1998-ban pedig az elsők között állt ki Domokos László képviselői jelölése mellett. Lelkes híve lett a polgári kormány keresztény-nemzeti törekvéseinek. Érdeklődését a politikai történések iránt haláláig megőrizte. Egész küzdelmes életére igaz az alábbi gondolat:

“Aki e világ gondjai fölé tud emelkedni és arcát Isten felé fordítja, az megtalálta az élet napos oldalát.”

Id. Bencsik Mihály alakját úgy is, mint hűséges Olvasónkét megőrizzük.

Miska Bácsi! Béke poraira, legyen áldott az emléke!