Szőke Pál-Tatár Bianka kettőse

Nagyon jót tett míves előadóestje anyagának, hogy a színpadon ezúttal ütős díszletek – szögesdrót, rádiós lakásbelső, fapriccs és néhány könyv – előterében, munkaszolgálatos jelmezben jelenítette meg a történetet.

Továbbá, hogy partnerül – Gyarmati Fanny megformálójaként – Tatár Biankát választotta. Az egyre inkább sokoldalú tehetséget felmutató ifjú színművésznő visszafogott, már-már eszköztelennek ható eleganciával és példaértékűen szép beszédstílusával minden modorosságot nélkülözve tette hitelesség a már fiatalon halhatatlanságba emelt Fannyt – akiről azért tudnunk kell, hogy 102 évesen hunyt el a közelmúltban és egyik legnagyobb emberi tartással bíró tanára volt évtizedekig a Színművészeti Főiskolának. Egyszerű kiskosztümjében Tatár Bianka játéka oly hitelesnek hatott, hogy azt hihettük, reinkarnációja történt a XX. század e különleges magyar múzsájának.

A néhány népdalszerű daltöredék, a döbbenetes zenei effektek kézzelfogható keretbe tették a halhatatlan versekből és naplórészletekből rendkívüli dramaturgiai érzékkel felfűzött tragikus életpályát.

S ami külön öröm, hogy a házigazda Tirják László, a Körös-Maros Nemzeti Park igazgatója egy esszéista irodalomtörténész könnyedségével vezette fel magát az est egészét. Élményszámba menő mondandója mellé a híres Ménesi Pincészet legjobb boraival invitálta vendégeit. A szép számú közönség soraiban olyan lelkes színházrajongók is feltűntek, akik hosszú idő után tértek vissza Szarvasra.

A Jókai Színház két művésze minden elismerést megérdemel Radnóti költészetének ennyire emberközeli megközelítéséért.