Hírforgó, Jegyzet, Magazin

“Messze még a végső állomás”

A csaknem hidegbe és esősre változott időjárás ellenére százak és százak zarándokoltak a Szarvasi Vízi Színházba, hogy részesei lehessenek egy élő színészlegenda által körénk varázsolt ünnepnek.


koncz_gaborMert Koncz Gábor Kossuth és Jászai-díjas színművész – hogy más díjait és elismeréseit, megszámlálhatatlannak tűnő film és színpadi szerepeit, rendezéseit ne is soroljuk – lélekröptető magasságokba repítette a nagyérdeműt, elbűvölve rajongóit és tisztelőit szép magyar szóval. Csupaszív életerővel, hittel, humorral, a hazaszeretet tiszta lobogásával. Mindezt hetvenkét évesen tette a színészóriás, akinek halhatatlan filmszerepei a Borstól egészen A dunai hajósig terjednek, karaktereknek, arcoknak, kis- és nagyembereknek fantasztikusan széles palettáján.

A kedd esti házigazda, Sipos Zoltán, a Körös TV tulajdonosa frappáns módon érzékeltette köszöntőjében ezt a páratlan gazdagságú életutat. Majd Buzatti világhírű címadó – az előadóest egésze ezt a találó címet kapta – novellájával elindult Koncz Gábor szerelvényes is. Hol lassítva, hol száguldva, többnyire magyar klasszikusok művein keresztül – Arany, Wass Albert és mások – nevettette, sirattatta vagy éppen elgondolkodtatta a nézőt. A neves művész előadásában olyan kedvencek is elhangzottak, mint a Toldi X. éneke, Üzenet haza, A Szülő meg az Anya. Természetesen könnyet fakasztó humor se maradhatott el. Így egyebek közt a már megjelenésekor elfogyott Kaszkadőr nélkül c. sikerkönyvből is hallhattunk részletet. A filmnovella se maradhatott ki az estből.

– Kedveseim, örülök, hogy itt lehettem, s ebben a korban már örül az ember, ha bárhol lehet – búcsúzott a szűnni nem akaró vastaps végén Koncz Gábor közönségétől.

A nézők pedig, akik kicsit fázósan az eget kémlelve érkeztek, s a néha nekikezdő eső ellenére is kitartottak, úgy érezhették: Koncz Gábor előadóestjére ültek le s a végén Thália templomából lélekben megtisztulva léptek ki. Örvendetes, hogy ezt a színházi ősvarázst néhány színitanházas hallgató is megélhette itt. Mert minden térben és minden időben a magyar színészet ügyét azon nagyságok vitték előre, akik ügyeletes dekorált jelölt és önjelölt “nagyságok” helyett tehetségükből és emberi tartásukból fakadó belső tűzből építkeznek, akár a filmen, akár a színpadon. Ezt kaptuk kedd este Koncz Gábortól. Köszönjük.