Ezrek csodálták a Wenckheim-Almásy örökség kincseit

Színházi Világnap lévén Gyula felé vettük utunkat, hogy megcsodáljuk a nemrégiben átadott gyönyörűséges Almásy-kastélyt, annál is inkább, mert ott ringatták a szarvasi színházi élet bölcsőjét is. Utunk során megálltunk Békéscsabán egy kávéra, a napokban nyitott Művész Kávéház kedvéért. Legnagyobb ámulatunkra a Művész vasárnap zárva tart – a józan járókelő polgár azt gondolná, egy kávéház mikor tartson nyitva, ha nem vasárnap. Sebaj, néhány méterre már ott pompázik a szintén napokban nyitott Frei Kávéház, latin-olasz kávék, teák széles kínálatával, hangulatos berendezésével. Ott kávéztunk.

Gyulán a Vár, a Fürdő és az Almásy-kastély környéke valósággal hemzsegett a tömegtől. Érthető módon a legtöbben a kastélyba igyekeztek. Ez a maga méltóságteljes és gyönyörű régi-új ruhájában köszön látogatóira.

Szinte hihetetlen, hogy évekkel ezelőtt a falak között még csecsemőotthon működött kényszer szülte mostoha körülmények között.

A kastély benti csodái leírhatatlanok. Mindenkinek ajánljuk, ha kíváncsi a régi idők életmódjára, a néhai grófok és személyzetük életére, vagy ’48 gyulai történéseire, járja végig a termek mindegyikét. Az interaktív meglepetések özöne és számtalan más szépség várja.

Gyulaváriba indultunk tovább. Ott néhány esztendeje természetvédelmi látogatóközpont nyílt az Almásyak egyik kisebb kúriájában. Ottjártunkkor – kora délutánra járt az idő – már csak kívülről csodáltuk meg a szépen karbantartott épületet. Ott a bejárat mellett kis emléktábla hirdeti, hogy az egyik cselédszobában született Kohán György híres festőművészünk.

Hazafelé természetesen megálltunk még Pósteleken. Mert az utóbbi években szépen feltárt kertrészek – csónakázótóval, sétányokkal – markánsan kiemelik a még pusztulásában is lenyűgöző kastélyrom szépségét. Tőle nem messze él és virágzik az egykori intézői lakból kialakított Mókus Csárda. A turistákat pedig esztétikus megállító táblák segítik képeikkel, hogy felidézhessük az egykoron negyvenezer rózsatővel bíró kert hangulatát.