Új műfaj, egyben újabb sikerdarab: Imádok férjhez menni

Maugham verhetetlen angol humorral, mély emberismerettel átszőtt művére az 1960-as évek elején a zseniális Nádas Gábor-Szenes Iván szerzőpáros remekelt olyan slágereket, mint az Engem nem lehet elfelejteni, a Kicsit szomorkás a hangulatom máma és társaik.

Közismert, hogy a televíziós hőskorban egy egész ország csodálta Darvas Iván, Váradi Hédi, Bodrogi Gyula játékát. A darabot 1964. május 22-én mutatták be. A felejthetetlen Váradi Hédit később Almási Éva váltotta Viktória szerepében. Mindez már a múlté, hiszen azóta számtalan hazai színházi műhely vitte színpadra a darabot.

Itt a Cervinusban egy, a nagyérdemű önfeledt szórakozási igényeit maximálisan kielégítő, bohózati gegekkel megspékelt Dósa Zsuzsa rendezést láthattunk. Újdonságként hatott, hogy Magyari „Macska” László koreográfus a társastánc és a néptánc elemeiből varázsolt egy sajátos koreográfiát a slágerekre. Színészeink összességében bravúrral oldották meg a feladatot. Nagy Szilvia a darab tradícióit követve hangulatos angol polgári miliőt adott nekünk. Jelmezeit is erre a világra fűzte fel. Utóbbiak esetében megjegyzem, ahogy távolodunk a műben ábrázolt korszaktól – a valódi időben – a jelmezek olykor jeleznek egyfajta angol életérzést, máskor elmennek az action irányába. Lásd Nagy Róbert jelmeze Mr. Paton szerepében.

Nagyjából egy olyan jó rendezést kapott a közönség, amely egyrészt megőrizte az angol humor eredetiségét, másrészt magyar bohózati, abszolút népvigalmi elemeket is bevetett a nagyérdemű kedvéért.

Így első látásra az „angol vérvonalat” maximálisan hozta Boronyák Gergely Freddie, a második férj és Timkó János Bill, a hősi halottnak hitt első férj szerepében. Jórészt ezt kaptuk Rigler Renáta kedvesen megoldott Denise alakításában is. Nádházy Péter Raham ügyvédje – könnyekig röhögtem rajta – nem annyira volt angolos, inkább akár egy Feydeau figurát láttam benne. A remek komédiás Harcsa Boglárka hús-vér szakácsnője megformálásában több volt a magyarosch cselédmári, amit kétségkívül magas szinten tud átélni. Boglárka Pogson kisasszonya az már angolosabb volt. Balázs Henriett ezúttal is üde színfoltként hatott Taylor szerepében. Jónás Gabriella anyós alakítása – Mrs. Shuttleworth bőrében – parádésan lehengerlő és eredeti volt. A rendezői felfogás következtében a hatalmas rajongói táborral bíró Nagy Róbert – még Szeghalomról is özönlöttek rajongók – engem kitűnően elszórakoztatott – Mr. Patonként -, de a jelmezzel együtt játékában több volt a franciás vagy magyaros bohózati eszköz. (Megjegyzem, ezt csak azért gondolom így, mert láttam már a kiváló színművészt hamisítatlan angol rendőrfelügyelőt játszani.) A női főszerepet játszó Szemerédi Bernadett alakításában is imitt-amott éreztem a kettősséget, de a lenyűgöző játékkedv és játékerő mindent vitt… A darab dalbetéteiben színművészeink briliánsan énekeltek, tehetségük mellett ebben Kertes Anna korrepetitornak is oroszlánrésze volt.

Összességében azt gondolom, hogy ez a rendezés országjáró sikerre van ítélve. Még egy mondat a mostani bemutató kapcsán: remekmívű Zsada munka! Színeiben és a főszereplők ábrázolásában tökéletesen ráérzett Maugham polgári világára. Így a társulattal együtt neki is köszönjük!