Várak ormán magyar csillagok – X. Palota, Arszlán végzete

A Temesvidék legerősebb várát, a Szent György hava óta temesi főispánnál és a Délvidék főkapitányává kinevezett Losonczy István védi. Ezer magyar huszárból, kétszáz hajdúból, háromszáz cseh, kettőszázötven spanyol és százötven német zsoldosból áll a vár ás a város védelmére rendelt serege, tizenhét ágyú oltalmában. Történt, hogy a török előhad érkeztekor Losonczy uram még Simándról, megyei felkelő uraimék gyűléséről tartott hazafelé. Akkor a spanyolok Alfonso Perez és a vitéz szerb Mila vajda négyszáz huszárral és száz spanyol gyalogossal kitörtek a törökre. Kemény harcban megszaggatták azok előőrseit. Még aznap éjjel Losonczy uram négy katonájával úttalan utakon és a nádason keresztül az igazhitűeket kijátszva beszökött a városfalak mögé.

Temesvár ősi várát még az Úr 1443. esztendejében hatalmas földrengés rongálta meg. Helyreállítását személyesen a hadak villáma, Hunyadi János uram irányította. Az egykori földvár területén új bástyák, tornyok, sáncok nőttek. Meg is írta a Krónikás: „Tekintélyes hadászati fontossága van, természetes fekvésénél fogva erős és bevehetetlen vár. El van látva jól karbantartott védőfalakkal, melyek földből vannak felhányva és jól vannak megépítve. A vár belsejében jó és élvezhető kút, valamint ciszterna van, mely ritkán szárad ki. A Temes közvetlen a vár és a város mellett folyik, ami szintén nem csekély erőssége az ilyen várnak.”

Történetünk idején a vár északi oldalát vastag kőfalakkal, négyszögű kövekből rakott bástyákkal erősítették. A déli és keleti oldalon egymás mellé vert, vaskapcsokkal összefogott, cölöpök közé rakott földtöltésekkel és földbástyákkal megerősített védőfal épült. Ebben az időben négy kapuja van: az Erdélyi, vagy Karánsebesi, a Lippai, vagy Prajkói, az Aradi és a Vízitorony-kapu. A Nagy-palánk városrésztől keletre magasodik a Hunyadi vár, sarkában a víztoronnyal. A vár keleti sarkán fekszik a Kis-palánk városrész. Azt hármas sánc védi. A Kis-palánkot a Béga vize választja el a Hunyadi vártól.

Losonczy uram beérkeztének másnapján a vár udvarán szólott katonáihoz:

– Kegyelmed, Perez Alfonz, meg kegyelmed, Casteluvio, vegyék csak maguk alá a spanyolokat, meg a cseh és német zsoldosokat. Kegyelmetek pedig, Perényi Gábor, Serédi György, Forgácz Simon, Batthyány Farkas, Bornemissza János, igyekezzenek a hajdúkat, a lovasokat meg a Temesvárról és Karánsebesről a vár védelmére idejött derék polgárokat győzelemre vezetni. Igaz, alig vagyunk összesen kétezer háromszázan, ágyúnk is csak tizenhét van, az a beste lelke török pedig legalább ötvenezer lovassal, janicsárral, száz könnyű meg nehéz ágyúval közeledik. De mi nem adjuk fel a várat! Esküdjenek meg kegyelmetek, hogy élve innen nem megyünk ki! Ti azért harcoltok, hogy az igazságos ügyet vigyétek győzelemre, s hogy Krisztus szent hitét védelmezzétek! Esküdjetek velem!

Így is történt. Losonczy uram még aznap levelet küldött szerelmetes asszonyának, Pekry Anna úrasszonynak, a távoli Somoskő várába.

„Az Úr Isten minden jókkal áldjon meg benneteket! Nem hiszem, hogy segítség nélkül nagy dolgokat vihetnék végbe. Sok a török, és kevés a magyar katona. A zsoldosokban nem bízom. Azért tehát nagyon kérlek, Anna, toborozz katonákat, szereltesd fel valamennyit lőszerrel és sok élelemmel. Aztán küldjed őket Temesvár alá. Én csak azt mondhatom, hogy a földi élettel leszámoltam, mert élve nem adom fel a várat. Ezeknek utána, Istennek ajánllak Téged kisgyermekeinkkel együtt. Ha meghaltam, ne legyen búsulástok érettem, csak tartsd meg nevem becsületben. Datum Temesvár die 25 mense Junii Anno 1552. A te szerelmes urad, Losonczy István.”

Levelet kapott még később Castallo, az erdélyi hadak főkapitánya, Báthory András vajda uram, és Miksa főherceg uram trónörökös. A kapitány hírnökei éjnek idején szöktek át a török záróvonalon.

Ahmed szerdár Június 28-án körülzárta hadaival Temesvárt. Erre Losonczy uram is kicsapott a lemálházó ellenségre. Sok törököt levágott katonáival. Az ostrom szakadatlan folyik azóta. A török 30 fontos nagy kőgolyókkal töreti szüntelen a falakat.

Időközben Pekry Anna úrasszony zálogba teszi minden birtokát, hogy férjén segítsen. Földvári István urammal Losonczy íródeákjával ötszáz hajdút toboroztat. Őket Lippa vára alatt gyülekezteti. Odavezényelt még további ezer hajdút Varkocs Tamás uram bihari főispán. Már ezerhétszázra duzzad a hajdúcsapat, amikor a vezérletet a vakmerő hajdúvezérre, Szeged volt főbírájára, Tóth Mihály uramra bízzák. Tóth uram málhás szekereken élelmet, lőszert is útnak indít Temesvárra. Aradnál elhagyja a karavánt és 500 vitézzel robog az ostromlott vár alá. Útközben török lovassággal csapnak össze. A török az erősebb, a hajdúk java ott marad a csatatéren. A több sebből vérző Tóth Mihály néhány emberével vágtat vissza a Marosnál várakozó seregéhez. Hajdúék a vesztes csata hallatán megfutnak. Így tesznek a Varkocs uram által toborzottak is. Történik mindez az ostrom harmadik hetében. Az elesett hajdúk fejeit Ahmed levágatja s szemben a várfalakkal karóra tűzeti.

Most, július 24-én a vár vizesárkai már teljesen feltöltődtek a lerombolt falak törmelékével. A víztorony falai három oldalról alapig leomolva. Benn a várban már csak a főkapu bolthajtása és a pincék adnak menedéket a védőknek. Kora délután a Sziget-város felől megdördül az összes török ágyú. „Allah, Allah!” – üvölti tíz, meg tízezer torok. Harsogásuk az égig száll ítéletnapi trombitaként. Losonczy uram mindenütt ott van. Karddal, szóval lelkesíti katonáit. Huszárjai gyalog rohannak a spanyol, német és cseh zsoldosok támogatására. Százötven várvédő esik el ezen a pokoli délutánon. Köztük a spanyol parancsnok Mendoza százados is. A víztoronyért vívott véres tusában a török is százával hull. Estére ég az egész város. A kapitány kénytelen katonáit a tűz oltására rendelni. Erre a török gyalogság is rohamra indul a maradék víztorony ellen. Kitűzik a lófarkas zászlót! Losonczy uram kénytelen meghátrálni a túlerő elől. Maradék katonáival a várba vonul vissza. Huszonötödikén elfogy a védők minden lőszere és élelme. Jönnek a bekiáltók:

– Halljátok ti magyarok! Halljátok ti katonák! Adjátok fel a várat, vagy meghaltok mind!

A török követet is küld fehér zászlóval.

– Vitéz Kapitány! Ahmed szerdár, jóságos és igazságos vezér üzeni: add fel Temesvárt! Szabad elvonulást kapsz seregeiddel. Poggyászaiddal oda indulsz, ahova akarsz. A keresztény lakosok veled tarthatnak, vagy itt is maradhatnak, a régi szabadságukban nem szenvednek csorbát!

– Válaszom: Nem! Utolsó csepp véremig védelmezem a várat! – feleli hírnöke útján Losonczy István.

Az éj leple alatt reszkető temesvári polgárok keresik fel:

– Nincs értelme a harcnak, Kapitány úr! Könyörgünk, engedj a töröknek! Ments meg minket és gyerekeinket!

Ám a kapitány hajthatatlan. Nem sejti: a spanyol és német zsoldosok a következő éjjelre szökést terveznek, át a mocsáron Lippa felé. Reggel zsoldosok és polgárok már együtt fenyegetőznek:

– Ha nem engedsz uram, mi tárgyalunk Ahmeddel!

Losonczy megtörik. Egy spanyol és egy magyar tisztet küld a törökhöz.

– Megengedem gyaurok, hogy az őrség fegyveresen, zászlói alatt vonuljon el. Mehetnek a városlakók is. Allah szent nevére és a Koránra esküszöm, nem esik bántódástok! – fogadkozik Ahmed. Este felé lázas készülődés indul a kiégett falakon belül. Mire leszáll a sötét halotti a csend mindkét táborban. Csak vár virrasztói éberek, még vigyáznak.

Jön a végzet reggele. A golyók szaggatta várudvaron felsorakozik a maradék védősereg.

– Irány Lippa! – vezényel a várkapitány.

Elől nyikorognak a városi nép szekerei, ezeket az őrség málhái és sebesült szállító kocsik követik. Losonczy uram a török hitszegésétől tartva a szekerekre fegyveres polgárokat ültetett. A szekérsor két oldalán huszárok lovagolnak. Most jön az őrség: Battyány Farkas uram, temesi alispán vezényletével, kibontott Szűzmáriás lobogókkal. Losonczy István a huszárok elővédjében lovagol a temesi alispán és Forgácz Simon társaságában. Lovasságát cseh és német gyalogos osztag követi, utánuk a hajdúkkal. A menetoszlop hátvédét spanyol zsoldosok adják.

Ahmed a lippai kapu mentén sűrű, tömör sorokban állította fel janicsárjait és martalócait. Az út szűk, éppen elfér rajta egy szekér és egymás mellett két lovas.

– Üdvözlünk vitéz kapitány! – nyájaskodik két török alvezér Szokollu Mehmed és Kászin pasa, amikor Losonczi melléjük léptet. – Jer velünk  fedezetünk közepébe! Vitézséged hírnevet szerzett és dicsőséget seregünkben.

Lassan kiér a hátvéd is a várkapun. Elől szekerek haladnak Lippa felé. Ágyúlövés dördül. Ez a jele a töröknek. A janicsárok hiénaként rohanják le a városiak szekereit. Némelyikük már az asszonynépet rángatja, tépik, szaggatják a testükről az ingeket. Rángatják a szebb ifjakat is. Tomori Endrét, Losonczy uram nemes apródját elragadják.

– Hitszegő pogánya, áruló a nevetek! – ordítja magából kikelve a kapitány. Tőrt ránt elő, azzal vágja, szúrja dühében a közelében lévő törököket. Peregnek a dobok, felsír egy harci trombita is.

– Utánam! Rá, rá a pogányra! – kiáltja a hős kapitány. Sisak és mellvért nélkül a biztos halált választja. Fejsebet kap, aztán a bal oldalába lándzsát vágnak. Pányvát vetnek a délceg nagyúr nyakába. Halálos sebétől vérezve hurcolják Ahmed elébe.

– Átkozott légy hitvány esküszegő! Tiéd a magyarok minden átka! – hörgi utolsó erejével.

– Kutya gyaur! Fegyvert mertél emelni a fényes arcú Padisah katonáira! Foglya leszel Szulejmánnak! – rikácsolja Ahmed. Aztán belátja, nincs tovább:

– Vigyétek a hitetlen ebet! – parancsolja testőreinek.

Percek múlva a hóhér hozza elébe jó Losonczy István vértől csepegő fejét. A várőrség még harcoló katonáit felkoncolják. Batthyány Farkas uramnak kezét, lábát levágják, majd fejét veszik. Az oszmán had megtépázva, pestis járványtól is ritkítva egy hónapig pihen Temesvár alatt. Majd Szolnoknak fordul.