Szerda, csütörtök, péntek…

Szerdán a Lindsay-Crouse-Rodgers-Hammerstein szerzőkvartett által jegyzett világsiker, A muzsika hangja musical érkezett. A második világháború előestéjén Ausztriában játszódó bájos szerelmi történet s az 1959-ben született mű slágerei eleve teltházat garantáltak a darabot Szarvason játszó Budaörsi Latinovits Színház számára.

A kedves gyermekszereplők kedvéért rengeteg gyermek néző is itt volt. Egyszóval Mária és a két gyermekét egyedül nevelő kapitány szívmelengető l’amourját mindenki imádja. Ez így van jól. Ám sajnálatos, hogy az 1965 óta filmről is betéve ismert pazar természeti miliőt egy igencsak szegényes, mondhatni silány díszletezéssel oldotta meg a rendezés. Az előadás kezdetéig a rendező neve nem derült ki. Magában a produkcióban üdítő volt látni és hallani a darabban vendégszereplő Presits Tamást Békéscsabáról. A női főszerepet a műsorújság szerint Endrődi Ágnes alakította, kedvesen, szépen, csinosan és üdén. Kellemes élményt nyújtott még az általam ismeretlen színművész a zárda főnökasszonyának szerepében. Kedves volt a két gyermekszereplő. Nem így a mellékszereplői csapat a felnőttek részéről. Különösen harmatos harmatnál is gyengébb volt a nácik darabbéli jelenléte. Összességében a főszereplőkön kívüli szereplők – dicséretes lelkesedésük ellenére és amellett – nem férne be egy erősebb gimnáziumi színjátszó kör utánpótlás csapatába sem.

Mindezekkel együtt a nagyérdemű kiválóan szórakozott a Prestist-Endrődi kettős játékán és a musical adta csodálatos dallamokon. S élvezet volt hallani Brachna Irén szívhez szóló felvezetését.

* * *

Csütörtök este Bartus Gyula Jászai-díjas a Jókai Színház érett férfigárdájának vezető művészegyénisége játszotta el Székely János Dózsa-monológját öt helyzetben. A megrendítő színházi élményt adó est házigazdája Gaál Roland járási hivatalvezető volt. Igaz, alig stúdiószínháznyi néző ült be a Vízi Színház nézőterére, ezúttal sem csalódott Bartus Gyula lenyűgöző játékában. Megjelenítésében kitapintható módon követhettük azon fordulópontokat és belső vívódásokat, amelyek Dózsát a meghirdetett keresztes háború helyett az ország uraival helyezték szembe. Szó szerint a temesvári végzetig követhettük nyomon Dózsa küzdelmeit. Minden jel szerint Bartus jelenleg férfikora nyarában a monodrámák színrevitelének sajátosan egyéni alkotói korszakát éli meg. Mindannyiunk örömére a legmagasabb művészi hőfokon égve és égetve a nézői lelkeket.

* * *

Péntekre a Magyar Teátrumi Társaság illetve a Jókai átadta a terepet Szarvasnak, megkezdődött a IV. Cervinus Fesztivál. A nyitányon – amelyet Babák Mihály polgármester és Csasztvan András színházigazgató köszöntő szavai fűszereztek – a 2012-ben alakult Guca Partyzans zenekar – mint Magyarország első balkán-rezesbandája – adott háromnegyedházas érdeklődés mellett egyetlen fiestába torkolló vérforraló koncertet. Ezért nem véletlenül két vállalkozó szellemű pár a koncert végén táncra is perdült a színpadon a közönség soraiból.

A nagyérdemű egésze pedig extázisig felizzítva önmagát, helyéről felállva, állva csattogta és dübörögte végig egyetlen tapsorkánban ezt a páratlan zenei produkciót. A Guca Partyzans apait-anyait beleadott a szerb katonadalok, szerelmes és cigánynóták előadásába.