Várak ormán magyar csillagok – I. Rikolt az érckakas

Győr bevehetetlennek hitt hatalmas vára alatt négyezres vallon, német, spanyol, francia és magyar gyalogos-lovashad lopózik az imitt-amott fellegektől takart csillagok halovány fényénél. A lovak lába szinte mind rongyba burkolt, dobbanásuk alig hallik a sötétben. A seregdobok, kürtök mind hallgatnak még. A tekintélyes keresztény sereg főparancsnoka báró Pállfy Miklós uram, komáromi várkapitány. Vezértársa Adolf Schwarzenberg bécsi helyőrségparancsok. A cél ma nem kisebb: visszavenni egyetlen rohammal a törökök által immáron négy éve megszállt félelmetes erősséget.

A régiek elmondása szerint már a rómaiak emeltek itt erődítményt a Rába és Duna torkolatában összehordott dombon. Ezt az erődöt a népvándorlás vihara elsodorta. Jöttek az avarok, híres gyűrű alakú várukkal, amit a frankok foglaltak el tőlük. Szent István királyunk idején már állt a győri püspökséget védő palánkvár. A tatárdúlás alatt felégetett városra és várra harcos évszázadok következtek. Volt német, cseh kézben is. Amikor 1440-ben Albert király özvegye, Erzsébet a csecsemő V. Lászlóval ide menekült, Czillei Ulrikot bízta meg a vár megerősítésével. A vár 1447-ben került vissza Magyarországhoz, mert időközben áruló kapitányai III. Frigyes német-római császár kezére játszották. 1529-ben Lamberg Kristóf várkapitány a török közeledtére felgyújtotta. A török ettől kezdve nevezte „janik kulá”-nak, égett várnak.

Hamarosan Győr végvárra lett és a dunántúli főkapitányság székhelye. Erősített több kapitánya is. Félelmetes erőddé I. Ferdinánd királyunk parancsára az olasz Pietro Frabasco uram tervezte az 1562-es esztendőben. Az építését is két olasz mester, Benieno és Gabelli uramiék irányították. Akkor sok ezernyi behívott jobbágy munkájának köszönhetően átépült a régi vár, a várost az addigi palánk helyett erős falakkal vették körül. Sarkain és hosszanti oldalain az új módi szerint fülesbástyákkal. A tíz méter magas falakat három oldalról a Rába vizével táplált mély vizesárok övezte. Az árok 90 lépés szélesen és 40 rőf mélységben védte a várat. Vizén akár szállítóhajók is járhattak. Akkoriban épület a híres három várkapu is. A nyugati oldalon a Bécsi – másnéven Rába -, a déli oldalon a Fehérvári vagy Sokorói, az északi részen pedig a Duna vagy Rév kapu. A Bécsi és Fehérvári kapu felvonóhidat is kapott.

Óriás bástyákat kapott az új erőd: a nyugati oldalon a Sforza-félbástyát, északnyugaton a Kastély-bástyát, északon a Duna-bástyát, északkeleten a Szentdombi-bástyát, keleten a Közép-bástyát, délkeleti sarkon az Új-bástyát, délen a Császár-bástyát. Végül a sort a nyugati sarkon a Magyar-bástya zárta.

Szinán pasa Gazi Girej krími tatár kán által megerősített 80 ezer fős seregével 1594. szeptember 29-én hatvan napi ostrom után foglalta el „Németország védőbástyáját” Hardegg Ferdinánd várkapitányt és Niccolo de Perlin sáncmestert emiatt Mátyás főherceg a következő év nyarán Bécsben mint gyáva árulókat lefejeztette. Való igaz, 80-nál több nagy űrméretű ágyú, 40-nél több mozsár, 250 mázsa lőpor, számos fontos hadianyag és 400.000 aranyforintnál többet érő vár veszett el. Ám Hardegg gróf és hatezer német, olasz és magyar katonája a végsőkig kitartott. Volt olyan időszak, amikor 5 nap alatt 36 török rohamot vertek vissza egy cipő kenyér és egy pohár bor fejadag mellett.

Így török szandzsák székhelye lett a legerősebb magyar várból. Parancsnoka az olasz kereszténynek született és renegáttá lett Ali pasa. A múlt év szeptemberében Miksa főherceg csaknem 15 ezres egyesített sereggel ostrom alá vette Győr várát. Ám idejekorán megérkezett Szaturdzsi Mehmed török másodvezér felmentő serege. A keresztény sereg dolgavégezetlenül elvonult.

Ali pasa a sikertelen ostrom után új tornyot emeltetett a Rév-kapu fölé. Gúnyból egy rézkakast öntetett a tetejére. Majd lovasságával és zenekarával végigvonult a város utcáin. Kikiáltói a fülsértő zenebona szüneteiben fennhangon hirdették:

– Tudjátok meg, ebhitű gyaurok, Ali bég a legvitézebb török parancsnok Madzsarisztánban. Nem fél ő semmitől, hónapok óta nyitott kapukkal várja a keresztény ebek támadását. Ők azonban Ali puszta nevétől is reszketnek. Akkor kapják vissza Győr várát, amikor ez a rézkakas kukorékolni fog!

Ezt a bevehetetlennek hirdetett erősséget akarja most megrohanni Pállfy és Schwarzenberg uramiék bátor serege. Nem lesz könnyű dolguk, szentigaz. Hiszen a kortárs szemtanú így ír a várról: „Hét bástyaerőde volt, azok közül egy fellegvár bástyája, amiről a többin túl lehetett látni. Második a vízi bástya, harmadik a szent hegy bástyája, amit azért neveztek így, mert egyszer az ostromló törökök tűzaknával a légbe röpítették, s akkor egy rajta álló lovast a fölrobbanó földtömeg a Dunába hajított s lő és lovasa épen jöttek vissza a tűzből és a vízből. Egy bástyát a törökök építettek. Egy volt a császár bástyája és egy a magyar bástya. Ezeket mind széles vízárkok és hozzá járhatatlan mocsárok védték. Azon kívül volt egy kis „hegy” ágyúkkal megrakva, de alant üreggé vájva, hogy ha a ellenség kezére jutna, levegőbe lehessen röpíteni. Künn a síkon pedig állt egy magos kőtorony, aminek az ormáról az őrök mérföldekről megláthatták, ha a Dunán vagy a síkon ellenség közelít.”

Szerencséje van a keresztény seregnek. Köd száll a vár közeli erdőkre és nádasokra. Éjfél tájban vízcsobogás hallik a vén Dunán. Pállfy uram sajkásai érkeznek Komárom várából. Schwarzenberg uram csapata a síkon lopózik a bástyák alá.

Törökék alszanak. Csak a bástyákon virraszt egy-egy őrszemük.

Ezekben a percekben öt Pállfy-huszár hajt egy lovaskocsival a Fehérvári-kapuhoz.

– Dur! Kiszin? Állj, ki vagy?! – csattan alá az éber török őr kiáltása.

– Szálem alejkum testvér! Csendesebben! Kursid aga küldött minket Budáról Ali pasa lányának ajándékával. A nagyságos aga is itt lesz hamarosan.

Az őr a ködtől nem lát tisztán.

– Rendben van, jöhettek! Eresztem a hidat.

Így is cselekszik. Ám közben gondol egyet, a kapunak csak egy szárnyát nyitja. A kocsi éppen befér. Már ugrik is az öt keresztény. Köztük Vavecourt főhadnaggyal és Cavias építőmesterrel. Petárdákat varázsolnak a kelengyés ládának mondott szekér rakományából. S már akasztják is. Azzal futnak is kifelé sebesen.

– Hasalj, feküdj! – kiáltja nekik La Marche őrmester, a robbantóművész. Iszonyú tűzár. Bedől a kapu másik fele is. A petárda a piactérig repül. Egy másik csütörtököt mond.

– Üsd-vágd! Jézus! Jézus! Hozzá, csak hozzá! Korpázd a bestyét! – üvölti egyszerre ezer meg ezer magyar torok. Kiáltásukat válogatott olasz, német kacskaringós káromkodások kísérik. Egyszerre özönlik be a romba dőlt Fehérvári-kapun a keresztény sereg.

Orczy Péter uram huszáraim a bástyákra rohannak. Lopez kapitány zsoldosai az utcákon öldökölnek. Török uramék álmukból riadva, egy szál selyembugyogóban rohannának, már aki idejekorán megébred. Legtöbbjük álmából egyenesen jut a Paradicsomba. Pereg a dob, rikolt a kürt.

– Jetisin! Jetisin! Hozzám, igazhitűek! – üvölti a kezében két jatagánnal vagdalkozó Ali pasa.

Ám végzete hamar betelik. Huszárok rontanak rá. Sebeiből ömlik a vér. A Rév-kapu előtt vágják, amikor egy bátor magyar felmászik éppen a torony érckakasához. Már kukorékolja is az ősi dallamot:

– Szól a kakas már, majd megvirrad már…

Ali szúrásoktól találva összeroskad. Érzi: itt a vég. Allah akaratából megszólalt az érckakas… Összecsuklik, nincs tovább.

A török ha álmából felverve is, hajnalig háromszor veri vissza a keresztény rohamokat. Ám akkor egy udvarról egy valódi élő kakas is köszönti a kelő napot. A babonás törökök félőrülten dobálják fegyvereiket.

– Megszólalt az átkozott érckakas! – rebegik.

Reggelre véresek, csatakosak a győri utcák. A keresztény sereg 300 foglyot ejt mindössze. A többi törököt kegyetlenül levágták az éji harc alatt. A győri diadal híre bejárja a birodalmat. A prágai Hradzsinban kedves órái között idejét töltő Rudolf császár Te Deum megtartását rendeli el a ragyogó őszi diadal hírére.

~ Szenes János ~