Várak ormán magyar csillagok – III. Százegy huszár vitézsége

Palánk futja körül mind a Zaránd megyei, mind a Békés megyei városrészt is. A Fehér-Körös Biharból érkező vize táplálja a tavat, táplálja a palánkok alatti árkokat is véges-végig a külső várfalak mentén.

Benn a várban alighogy reggeli imára kondít a Nádi Boldogasszony templom harangja, ráfelesel a ferences barátok klastromának harangja is.

– Jézus! Jézus! Jézus! – kiált a kapuőrség és megnyílik a félelmetes méretű kapuszárny, csörög, zörög a felvonóhíd lánca. Százegy, sisakos félpáncélos tárcsapajzsos huszár dobog ki a várkapun. Élükön Kerecsényi Mátyás, Balázsdeák Márton, Beke Pál, Nagy Mátyás és Vadlövő Benedek lovas hadnagy uraimék zászlós, kopjás apródjuktól kísérve. A várudvaron maga báró kányaföldi Kerecsényi László várkapitány uram búcsúztatja őket Perchstaller Mátyás német kapitány társaságában, aki jó kétszázadnyi gyalogosa élén sorakozott fel a kivonulók tiszteletére. Török uramék által megszállt Szeged a célja a vitézi portyának.

Báró kányaföldi Kerecsényi László uram alig melegedett még meg csapatai élén Végh-Gyula várában. Böjtmás havának hatodik napján érkezett ide I. Ferdinánd parancsából megvédeni az Alsó-Részeket. Dobpergés, trombitaszó közben fehér arabs paripán léptetett be Fabriczius Demeter uram lutheránus tanító üdvözlő versezetét és várnép vivátozását hallgatva, a fontos királyi erősségbe. Kerecsényi uram Zala vármegyei származék, de nagy Tót-Szlavóniában is birtokos, régi család sarja. Ezért némelyek horvátnak is nevezik. Történ, hogy 1555-ben Szigetvár várnagyságát viselte, amikor a török Sziget körül három várat is elfoglalt, megnehezítve Vég-Kanizsa felé az összeköttetést. Le is mondott akkor hivataláról. Csak a múlt év őszén fordult felé ismét Bécs figyelme. Bátyja urának Mihály úrnak is köszönhetően, aki éppen Nádasdy Tamás uram mellett az alnádori posztot viseli. Már októberben alkudoztak vele az Alsó-Részek főkapitányi tisztére. A kinevezés december 8-án meg is született. Ám Kerecsényi csapataival lassan haladt a felvidéki Semptéről Kassa irányába. Kassáról végül február 2-án indult el ezer lovassal és 260 darabonttal. Bizony rossz állapotban találta a Temesvár eleste óta oly fontossá lett Vég-Gyulavár erődítéseit. Már megérkezése napján építőmestereket, kőműveseket, sáncásókat kért. Való igaz Ferdinánd március első napjaiban utasította Zay Ferenc kassai főkapitány uramat, hogy küldjön Gyulára 600 taligát, 400 ásót, és 200 csákányt. Rá pár napra Kerecsényi uram levelet küldött a vár állapotáról Nádasdy Tamás nádor uramnak: „Oly pusztába szállottam, mintha az mezőn volnék: még egy részre, ha tiszta mezőn volnék és népem volna, inkább bíznám hozzá: ez pedig oly igen nehéz megépíteni, hogy könnyebb volna akárhon mezőben újonnan várat csinálni, mert ezt soha jó módon különben meg nem csinálhatják, hanem ha az árokját bé teltik és azon menne elé az fala, és azkivel más árkot ásnának, ki számtalan munkával lenne: látja az Úr Isten, hogy rettenetes csak hozzá is kezdenem…”

A várat alapító Maróthy család 1476-ban kihalt. A hatalmas gyulai uradalom azidőtájt a koronára szállt. Mátyás királyunk 1482-ben fiának Korvin János hercegnek, Békés vármegye örökös főispánjának adományozta. A herceg szép asszonyával Frangepán Beatrix úrnővel 1493 után gyakran itt tartózkodott. A szép úrnő családi ékszereit is tartotta a várban. János herceg halála után Gyula várát és az uradalmat Török András várnagy uram elfoglalta Beatrixtól. Csak 12 000 forint kifizetése fejében adta vissza 1506-ban. Három esztendő múlva a szépasszony ráunt az özvegységre kezét Brandenburgi György őrgrófnak adta. Ám a frigy nem tartott sokáig Beatrix még az esküvő évében megboldogult. A vár György úré lett. 1526 után két királyunk is lévén a vármegye János király, míg a vár Ferdinánd pártjára állt. 1529-ben gyulavarsándi Czibak Imre váradi püspök uram hadai János király parancsára elfoglalták. Czibak uramat a velencei kalandor, Gritti hamarosan meggyilkoltatta, így Gyula vára unokaöccse Patócsy Mihály kezébe került. Tőle 1542-ben öccse Ferenc úr örökölte, majd 1552-ben Gyula Ferdinándé lett. 1553-ban Mágócsy Gáspár uram várnagysága idején egy kóbor török csapat rohammal akarta bevenni Vég-Gyulát, de az őrség őket sikerrel visszaverte. Azóta falai és palánkjai jócskán megromlottak. Kerecsényi uramnak lesz mit rendbe tennie. Nevezetes bevonulása óta őkegyelme munkálkodását félő szemmel figyeli az aradi bég Uszjaali Ahmed és csanádi vár ura is Nedsmeddin bég. Jahjaoglu Arszlán budai pasa hírnökét egyenesen a fényes Portára menesztette: a Kerecsényi nevű átkozott gyaur gonosztevő betette a lábát Erdély kapujába.

Ezért gondolja most főkapitány uram, hogy megdúlatja portyájával a Szeged környéki török birtokokat. Szeged várát és városát 1542 óta üli a török. Ám az előző vitézlő gyulai várkapitányok Mágócsy Gáspár és Bornemissza Benedek uram is jó hadiszokássá tették, hogy Szeged maradék magyarjaira is ráküldték katonáikat, olykor kegyetlenül megdúlták és meg is adóztatták őket.

– Vitézek Isten vezéreljen benneteket! Tépázzátok meg a rabló törökök szakállát! – biztatja katonáit Kerecsényi.

– Így lesz, Főkapitány Urunk! – ígéri parancsnokának a portyát vezető hadnagyok nevében Balázsdeák Márton uram.

– Rajta! Rajta! – harsan a kürtjel. Pereg a seregdob is. A százegy huszár elvágtat Vég-Gyula alól Csaba és Vásárhely irányába. Azután irány Algyő és Szeged.

Robog a magyar portya huszársága. Délután már Algyő alatt úsztatnak át a Tiszán. Alkonyatra a szegedi palánk alatt rúgtatják lovukat. A régi, bevált módszerrel száguldozzák tele a vár alatti szűk utcákat. Ám török uramék ma idejekorán neszét vették a gyulaiak érkezésének. Musztafa szegedi bég bosszút liheg: ma Allah kezünkbe adja a gyaur kutyákat. Nagyot dördül a török tucatnyi mozsara a palánk tetején, kitátja száját a hatalmas várkapu. Nem kisebb török vitéz, mint a híres nevezetes Ferhát aga ront ki rajta háromszáz lovasával. Szpáhik, janicsárok, akindzsik vegyesen veszik üldözőbe a mieinket.

– Fordulj, fordulj! – kiáltja a parancsnokló Balázsdeák Márton. Hadnagytársai fordítják a sereget, őrült versenyfutás kezdődik. Az életveszélyes vágta egészen Algyőig tart. Háromszoros török túlerő üldöz százegy magyart. Ám a Tisza part közelében új parancsot rikoltanak hadnagy uramék:

– Perdülj, perdülj! Hozzá, csak hozzá! Mintegy varázsütésre huszárjaink sistergős istennyilaként csapnak a török tömegbe. Törökék meglepődnek rendesen.

– Allah Akbár! Ej vá meded! Jetisin! – üvöltik. De ordítanak a janicsárok magyarul is:

– Egy szálig meghaltok hitetlen gyaur ebek!

Őrült kavarodás, robogás a rév előtti tisztáson. Csattog a huszárszablya, zuhog a buzogány és a fokos is. Sikoltva csattannak egymásba a pajzsok. Imitt-amott aprópuska is dörren. Halálig szóló küzdelem ez a javából. Hull a török, akár a pelyva. De ők vannak többen, ők az erősebbek. A hadiszerencse mégis a mieinknek kedvez. Balázsdeák uram a csata hevében Ferhát agát úgy suhintja telibe pallosával, hogy annak menten a fűre bucskázik a feje.

– Elesett a vezér, itt a vég! – üvöltik a törökök. Ekkorra már hatvanhat igazhitű fekszik holtan a letaposott véres füvön. Harminchét muzulmán harcos élve kerül a gyulai vitézek fogságába. A többi török szégyenszemre szétverve, megszaggatva fut, iszkol vissza a mostmár őket oltalmazó sötétben a szegedi vár falai mögé. Bizony a gyulaiakat is megszabdalták. Tucatnyi halott társukat siratják. De övék a diadal! Hajnalban a Vég-Gyulavár tornyában abaposztó köpenyében virrasztó őrszem boldogan ismeri fel a győztes portyáról hazatérő bajtársait. A magyar zászlós kopják mellett két töröktől zsákmányolt félholdas lobogó is csattog az áprilisi szélben. A vezeték lovakon fogoly törökök. Egy, a magasban tartott kopján Ferhát aga feje virít. Majd később a várfalra kerül a többi levágott törökével együtt. Kerecsényi László uram boldogan öleli magához öccsét, Mátyást.

– Isten hozott, hadnagy öcsém! Ti aztán jócskán a török körmére koppintottatok!

A gyulai vitézek nevét féli a török mindenfelé ebben az esztendőben. Ősszel Kerecsényi uram az aradi és csanádi török várakat is felgyújttatja. Elfoglalná, de nem teheti, ebben a fegyverszünet megakadályozza. Törökék sem maradnak adósak. Még ez évben a vári malmot égetik fel. Két esztendő múltán 1563 pünkösdjén pedig Békés várost rabolják ki. Ám Tisza-menti csúfos futásukat még évek múltán is emlegetik.

~ Szenes János ~