Lenyűgöző balladák és dalok a Vigadóban

Az estet lázas betegsége miatt nem kis hősiességgel felvezető Zalán Tibor költő, dramaturg frappánsan megfogalmazta, hogy ő maga is kíváncsi, mi történik majd a költőóriás Arany és a zenegéniusz Liszt műveinek találkozásán. Vajon találkoznak-e?

Valójában három kiemelkedő tehetségű ifjú művész fogott össze, hogy megvalósítsa ezt a korábban sosemvolt művészeti alkotást.

Galambos Hajnalka a tőle megszokott magas színvonalon és lendülettel produkált Liszt dalokat – Mignon dala, Die Loreley és az O lieb – a közönség szűnni nem akaró tapsa közepette. A fiatal énekművész kirobbanó tehetséggel, felkészültséggel adta vissza Liszt romantikus zenevilágát.

Dalait Rázga Áron zongoraművész kísérte kitűnő eleganciával és nagy művészi átéléssel. Rázga Áron művészi ténykedésének kétségkívül a Liszt h-moll ballada prezentálása volt csúcspontja ezen az estén.

A közönséget elbűvölte, lázba hozta és megborzongatta. Mindkét ifjú művész tökéletesen eleget tett a romantika stílusáramlata által tett izgalmas elvárásoknak. Mind a szerző, mind a közönség irányában.

Liszi Melinda sokadjára is bebizonyította, hogy a verses előadóművészetnek is helye van a ma működő színházi világban is. Természetesen az esetben, ha a költőóriások alkotásához ekkora drámai játékszenvedéllyel, a legapróbb képi megoldásokat is láttató megjelenítő erővel és a szép magyar beszéd iránti megszállott elkötelezettséggel adják át a közönség egészének. E ragyogó tehetségű színművész a magyar történelem és néphagyomány iránti missziójától is vezérelve a ballada műfaj végleteit felvonultatva tálalta fel a Zách Klárát, a Tetemre hívást, a Vörös Rébéket, a Rozgonyinét és a Tengerihántást.

Mindhármuk teljesítménye a legnagyobb hivatásbéli törődést érdemel. Műveik ezen nyitottságú előadásával még maga Arany és Liszt is kezet fogna velük.