Hírforgó, Jegyzet, Magazin

Egy vergődő asszonyi lélek mélységei

– Aki a XVIII. századi Erdélybe belé akar látni, legjobb, ha az ő olt-hévízi ablakán pillant ki rája – írja egy helyütt Németh László, az általa mindig is nagyra becsült önéletírónőről, Árva Bethlen Katáról.


abkKocsis István 1975-ben – írónak és hősnőjének erdélyi léte révén is az ottani lét kapuin elemi erővel dörömbölő – írt monodrámája egyszervolt lehetőséget kínál erre. Ami mai színházi olvasatunkban azt is jelenti, ha bárki hajlandó megismerni ennek a töretlen hitű és erkölcsű, tragikus sorsú asszonynak a történetét, feltárva a női lélek szédítő mélységeit és titkait, az tegye meg. Akár esszét, biográfiát, önéletírást se olvasson előzetesen ennek az írói hajlamokkal megáldott és önnön végzetével megátkozott asszonynak az életéről. Ne tegyen se többet, se kevesebbet, csak öltöztesse a lelkét ünnepi díszbe, üljön be Thália templomába – esetünkben ez volt az Ibsen Stúdiószínház január 29-én – és játsszon térben is időben eleven könyvként felnyíló valamit. Ami egy darab Erdélyből, egy darab egy asszony szívéből. Egy darab az anyai szívből is. Fenséges és egyszerűségükben is magasztos díszletek és jelmez segítik ebben. Mondhatnók rendben, hiszen a zseniális rendező – Czitor Attila -, a míves díszlettervező, a jelmeztervező remekbe szabott hátteret ad ehhez.

És a játékos? Aki felizzítja, átadja, ránk zúdítja, belénk suttogja és átlobogja ezt a történetet? Aki egyszerre ad a nézőnek Örök Nőt, Örök Asszonyt és Anyát. Annak minden eleven tűzként ható tüzével, hitével, minden szerelmével, minden ünnepével, minden anyai aggodalmával és féktelen Istenkereső félelmeivel. Aki az anyaság és az özvegyi lét kínzó lajtorjafokain hol araszolva, hol lendületesen lépdelve közlekedik. Játékával az önfeltárásnak, az önmarcangolásnak, de a megfellebbezhetetlen, léleklámpásként világító Jézus-szerelemnek is. Miközben az erdélyi kishaza tragikus históriájába révülünk, észre sem vesszük, olykor nagyon is a mai emberi lét belső peremvidékein járunk.

Az egyórás monodráma felemel, megrendít és odaszögez mindenkit a színpadtérre. S a néző katartikus érzelmi hullámok közepette csodálkozik rá Kocsis zseniális művére. A játékos, aki méltó játszótársa ebben a térben az írónak és rendezőnek egyaránt: Liszi Melinda.