Zoli Bácsi emlékére

Rá két esztendőre a Békés Megyei Tanács az Ő személyes javaslatára 3/1979. számú rendeletében védetté is nyilvánította ezt az egykori, tájtörténetünkről mesélő kicsiny ligeterdős részt. A felfedezés akkoriban nem volt véletlen, hiszen a városszerte köztiszteletnek örvendő Tanár Úr – tanítványainak közkedvelt Zoli Bácsija – a botanika szerelmeseként Mótyóban lévő telkén valóságos mini-arborétumot is kialakított.

Zoli Bácsi messziről indult, a régi szatmári táj Kömörő nevű falujában született 1922-ben, Fehérgyarmat szomszédságában. Arrafelé a régi térképek olyan szépnevű helyeket őriznek, mint Szelestanya vagy Mártonfitanya. A gimnáziumot már Hajdúböszörményben végezte, majd 1949-ben Debrecen Tudományegyetemén szerzett biológia-földrajz szakos tanári oklevelet. Egy évet tanított Nyíregyházán a Kertészeti Középiskolában. Majd Szarvasra került még diplomája megszerzésének évében és 1963-ig az akkor Mezőgazdasági Technikum tanára lett. Majd ’63-tól egészen 1982-ig nyugdíjba vonulásáig a Vajda Péter Gimnázium katedráján állt. A botanika mellett a sport: a tenisz és a kerékpározás is lételeme volt mindennapjainak. Olyannyira, hogy 1993-ban Horvátországban nemzetközi korosztályos teniszbajnok lett.

Számtalan írása jelent meg folyóiratokban és lapokban ritka növényekről és a természetvédelemről. Olyan jeles helyeink, mint az Erzsébet-liget jövője érdekében megalapozott bölcs tanácsaival rendszeresen ellátta Szarvas közéleti és civil közösségeit. Mélyreható munkásságát Környezetünkért Emlékplakettel – miniszteri elismerés – és Szarvasért Emlékplakettel is megköszönték. Szenvedélyesen szeretett olvasni és evezni. Egészen a legutóbbi évekig jellegzetes kerékpáros egyénisége volt városunknak. S amikor kilencven felett leszállt a kerékpárról, gyalogszerrel rótta útjait naponta az általa rajongásig szeretett Erzsébet-ligete irányában.

Zoli Bácsi csendben ment el, Igaz Tanárként és Emberül, ahogy élt, ahogy tanított. Égi ösvényeken és utakon kerekezik tovább.

Legyen áldott az Emléke!