Fenyvesi András emlékének

„Küzdöttél, de már nem lehet,
Csen ölel át és szeretet.
Csak az hal meg, kit felednek,
Örökké él, kit igazán szeretnek.”

Kosztolányi Dezső

Mint az ismeretes – az idősebb szarvasiak körében – városunk kulturális életének illusztris alakja feleségével, Erzsike nénivel néhány évvel ezelőtt Deák-Kossuth sarki lakásukból a fővárosba költözött. A korábbi Városi Tanács nyugalmazott személyzeti és oktatási osztályvezetője

1928-ban született Békéscsabán. Középiskolai tanulmányai végéig szülővárosában tanult. 1951-ben szerzett magyar-ének-zene szakos általános iskolai tanári oklevelet Szegeden a Pedagógiai Főiskolán. Második diplomáját már Budapesten az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerezte 1977-ben okleveles népművelési előadóként.

Pályája mozgalmasan indult. Több békéscsabai általános iskolában tanított, igazgatója volt rövid ideig a Balassi Kultúrotthonnak, néhány évig a Békés Megyei Tanács Népművelési Osztályán dolgozott népművelés művészeti előadóként. Tanított Nagyszénáson, ahol 1958-59-ben volt igazgatóhelyettes. Majd 1959-től négy esztendőn át Hatvanban volt általános iskolai igazgató.

1964-től ’69-ig már nálunk, Szarvason a Szarvasi Állami Zeneiskolában tanított. Munkássága – jellegzetes és alapos egyéniségéből fakadó – fénykorát Szarvason a Városi Tanács Művelődési Osztályán 1969-től 1986-ig betöltött népművelési és közművelődési felügyelőként betöltött posztja jelentette. Mérhetetlen energiát fordított a helyi kulturális történések összehangolására. Megszámlálhatatlan diák és felnőtt vetélkedő, kiállítás, Ki-mit-tud? megszervezése és lebonyolítása fűződött nevéhez. Kiemelten foglalkozott szavalóversenyek, a Tiszán innen, Dunán túl, a Játék a könyvtárban országos rádiós és tévés vetélkedők széles helyi mozgalommá fejlesztésével. Munkájában nagy súlyt fektetett a honismereti és helytörténeti pályázatok létrejöttére. 1986-tól 1988-ig mint személyzeti és oktatási csoportvezető ténykedett a Városi Tanácsnál. A ’90-es évek első feléig megszállottja volt saját fejlesztésű zenei társasjátéka, a Ritmusépítő kidolgozásának, a szomszédos országokban élő magyar gyermekek zenei nevelését segítő mozgalomnak, a Szarvasi Zenei Napok megszervezésének. Nyugdíjba vonulását követően szinte ontotta a különböző klubokra és egyesületekre vonatkozó ötleteit.

1997-től 2001-ig a Tessedik Emlékbizottság titkáraként ténykedett. 2000-ben pedig a Tessedik Emléknapok helyettes igazgatói tisztét vállalta. Előtte korelnökként buzgólkodott a Szarvasi Honismereti Egyesület előkészítésén.

Hatalmas energiát fektetett 1956 ötvenedik évfordulója Kárpát-medencei szintű méltó megünneplésére. Utolsó éveiben úgy is, mint a Magyarok Világszövetsége pártoló tagja egyik kezdeményezője lett a „Nemzeti Olvasóegyleti Mozgalomnak”. A modernizáció és új trendek ellenére fanatikus módon hitt az olvasómozgalmak közösségi erejében.

Publikációi megyei és országos folyóiratokban és a helyi lapokban jelentek meg. Számtalan kitüntetése közül talán a Szocialista Kultúráért 1971 és az 1988-ban kapott TIT kitüntetés ismerte el leginkább a közművelődésért hozott áldozatait.

A halála előtti években, ha egészsége engedte szívesen látogatott Szarvasra. Barátjának, Kozák Ferencnek ajándékozta több ezer zenei és közművelődési folyóiratból, újságokból álló dokumentumgyűjteményét.

Osztozva Erzsike néni és gyermekeik, Erzsébet és Zoltán gyászában, Fenyvesi Andrásra személyesen mindig úgy fogok emlékezni, ahogy gyerekkoromban megismertem: jellegzetes barna kalapját meg-megbökve végigvágtat a főutcai korzón, hogy vasalt sarkú félcipőjében felcsattogjon a Kultúrházba vagy a könyvtárba, szervezni az újdivatú vetélkedők csapatait.

Bandi Bácsi! A népművelés szó hallatán nem felejtünk el soha. Béke poraidra!