Színházi aprók, erről-arról a Vízi Színházból

Így mind a gyermek, mind a felnőtt korosztályok jó szívvel vették az egri Gárdonyi Géza Színház GG táncegyüttesének és a Dunaújvárosi Bartók Táncszínháza más-más megközelítésű produkcióit. Jómagam a pénteki “A cigánybáró” felnőtt változatot láttam.

Nem volt teltház, de azt gondolom, a rapszodikus időjárás ellenére szép számú közönség csodálta végig ezt a maga nemében látványos és megragadó előadást. Szellemes és könnyed humorral fűszerezve, teljesen belefeledkezhettünk az eredeti Jókai féle romantikába. A Botsinkay fiú és Mehmed basa lányának egymásra találása, a kincskeresés vagy akár a gyermekkori kalandok mind kitapinthatók voltak a célirányos díszletek, a meséhez illő jelmezek által. Tökéletesen mindegy, minek nevezzük, milyen zenei vonulat termésének Ágoston Béla zseniális muzsikáját, a nagyérdeműt eljuttatta a legmagasabb szintű művészi élményhez. Amihez nem utolsósorban hozzájárult Déri Gabriella lenyűgöző játéka Cafrinka szerepében, a Vári-Topolánszky kettős által pörgősen építkező koreográfia.

Jónéhányan elcsodálkoztak, hogy nem a Strauss féle nagyoperettet látják. A darab egésze hű maradt Jókai kimeríthetetlen mesetárához.

* * *

Utólag is végtelenül sajnálom a Veszprémi Petőfi Színház nagyszerű csapatát, hogy jóindulattal “félháznyi” közönség ült be a “Tokaji aszú” szombat esti előadására. Szilágyi Tibor – kortárs színművészetünk élő legendája – a nevettetés nagymestereként is ismert rendező, mindent kihozott Eisemann Mihály és Szilágyi László zenés vígjátékából. Nem beszélve a Csarnói Zsuzsa és Törőcsik Franciska által vezérelt színészekről.

Ez a darab annak idején az 1940-es esztendő egyik bombasikere volt, azzal együtt, hogy abban az évben a világ minden táján elismert Eisemann – több mint harminc operett szülőatyja – öt művével kényeztette el rajongóit. Egyebek közt a nálunk is ismert “Ifjúság bolondság” zenés vígjátékkal. A pesti bemutatón annak idején olyan nagyságok parádéztak, mint Fedák Sári, Pethes Ferenc, Bilicsi Tivadar, Rátkai Márton. Azt mondhatjuk, a legendás szerzőpáros ezen remeke tökéletesen megfogalmazza azt a világot és életérzést, amelyet a két világháború között mozira is rászoktatott nagyérdemű a maga számára megálmodott. Lett légyen a mű habkönnyű vígjátéki mese vagy társadalmi dráma.

Visszatérve a szombaton látottakhoz: az élőzene varázsa, a látványos jelmezek, vérforraló koreográfiák, nem utolsósorban az Eisemann slágerek egész csokra, méltán érdemelte ki a megfogyott, de annál lelkesebb közönség vastapsát. Minden kétséget kizáróan az idei évad egyik legkiemelkedőbb zenés produkcióját láthattuk.

* * *

Vasárnap este kegyelmi állapotba jutottam. Amit Bartha Boróka, a Marosvásárhelyhez kötődő kiválóság művel a Vízi Színházban, az maga volt a beteljesedett művészet. Azt gondolom, Szophoklésztől kezdve Shakespeare-n át akár Neil Simonig és tovább a szerzőzsenik azért születtek e Földre, hogy Tháliának ilyen mélységekből merítkező papnői számára alkossanak. Ez az a játékszenvedély és eredetiség, amelyet minden színpadra készülő gyermeknek látnia kellene. Hogy ráérezhessen a SZÍNHÁZ lényegére, ezáltal belenézhessen abba a tükörbe, amely tükörnél őszintébben és hitelesebben semmilyen más művészet nem tudja bemutatni lényegét, magát az Embert.

Georg Kreisler az önmagában is szívszorongató Lola Blau történet mellé tökéletes zenéket alkotott. Kimagasló hőfokon megjelenítve dalaiban azt a világot, amely a ’40-es évek Európáját és Amerikáját jellemezte. Ezért mind a dalai, mind a történet élni fog, amíg az emberiség hajlandó szembenézni az üldözött, megsemmisített, megalázott népek, tömegek és egyének ellen elkövetett aljasságokkal. Hogy képes legyen azután a humánum magasságában azokon felülemelkedni.

Bartha Boróka játékát dr. Bíró Tibor dékán elegáns házigazdai ténykedésével és egy remek zongorapartner közreműködésével kiegészítve Béres László megrendítő rendezésében, alig néhány száz színházi fantaszta látta. De azt gondolom, aki látta, az nem tudja elfelejteni. Az ilyen mélységű produkciók beleégetik magukat a nézők lelkébe.