Szarvas és a Városi Könyvtár kitart értékei mellett

Közvetlenül a köszöntés előtt Baginé Tóth Erika könyvtárvezető tájékoztatta a megjelent újságírókat az Országos Könyvtári Napok fontosabb helyi történéseiről. Mindeközben folyamatosan érkeztek a vendégek Békés megye könyvtáraiból, feltűntek jól ismert korábbi könyvtáros arcok, a házigazdák pedig kávéval, aprósüteménnyel kínálták az érkezőket.

A magvas polgármesteri köszöntő után, melyben Babák Mihály kiemelte a könyvalapú olvasás utolérhetetlen élményét és értékeit is, Fabó Lászlóné könyvtáros „A Városi Könyvtár 60 éve – Az olvasóköröktől a digitális könyvtárig” címmel tartott egy tökéletesen kerek és remekbe szabott előadást a szarvasi könyvtártörténetről, belefoglalva a Tessedik korabeli kezdeteket is egészen napjainkig. Az alaposan felkészült előadó egyebek közt megemlékezett az előd könyvtárigazgatók munkásságáról is, így kitért a közelmúltban 91 évesen elhunyt Tusjak Ica nénire, Szatur Gézáné, Tusjak Lászlóné vezetői munkájára is.

A könyvtár külső és belső közönségkapcsolatairól a népszerű és jól ismert könyvtárszociológus, Vida Szabó Ferenc tartott előadást.

Őt egy kellemes kávészünet után Péterfi Rita élményszámba menő, abszolút gyermek- és olvasóközeli eszmefuttatása követte „Az olvasásfejlesztés hazai és nemzetközi tapasztalatai” címmel. Az Országos Széchenyi Könyvtárnak is dolgozó neves szakember – civilben a Szentendrén működő Pest Megyei Könyvtár vezetője – nagy közérdeklődést kiváltó előadása végén az Olvasó Ember ismérveiként a harmóniát, a toleranciát és a kreativitást jelölte meg erősségképpen.

A folytatásban egy elegánsan és ízesen lebonyolított ünnepi állófogadás következett, amelyet mintegy szellemi desszertként két tehetséges szarvasi zenészünk, Nánási Attila és Molnár Dániel – tehetségükből fakadóan elkötelezettjei más művészeti ágaknak is – megzenésített versblokkja következett. Többnyire saját és kortárs zenés versekkel.

Itteni bemutatkozásuk után dr. Melis János, Szarvas város jegyzője nyitotta meg a „60 éve az olvasókért – Jubileum a Szarvasi Városi Könyvtárban” kiállítást. Jegyzőnk a tőle megszokott emberközeli módon elmesélte, hogy kisgyermekkorában egyetlen délután leforgása alatt egykori, örménykúti tanyájukon hogyan olvasta ki a Petőfi összest, s ezáltal lett a könyvek és az olvasás rabjává. Majd személyes hangulatú színekkel idézte fel gimnazista korából az akkortájt már javában a Mittrovszky-kastélyban működő Városi Könyvtár életét. Jókívánságai közepette reményét is kifejezte, hogy a Városi Könyvtár belátható időn belül ismét méltó helyére kerülhet.

A szülinapi ünneplés hétfői eseménysorát a Szarvason is nagy népszerűségnek örvendő József Attila-díjas írónk, Kukorelly Endre rendhagyó beszélgetése követte „Lil(l)a a legyező: Kortárs irodalom a közoktatásban” címmel. Mint izgalmas okfejtéséből kitűnt, bár a neves író vendég mély elkötelezettje a régi magyar irodalomnak – ha tehetné, száműzné az irodalomórákról a kötelező olvasmányokat. Mint kifejtette, „emberiség elleni bűntettnek” tartja a Kincskereső kisködmön alsóban történő tanítását. Vélekedése szerint nincs szükség például az Aranyemberre sem, mint kötelező olvasmányra, sőt mi több, a kilencedik osztályokban nem kell az Antigoné sem a ma diákjainak. Ezzel együtt nem kell szerinte a Pál utcai fiúk sem. A jeles író ugyancsak elmarasztalta óvodáinkban a Donászy Magda és Gazdag Erzsi versek tanítását is, s azt is elmondta, hogy nem tartja nagyra se a Gyűrűk urát, se a Harry Pottert. Érzékelve a helyi színházi éltetet, kicsit megfricskázta az operettet is a Lili bárónő kapcsán.

Mint megfogalmazta, a gyerekekre az irodalomnak mint más művészetnek – akár Wagner vagy Beethoven zenéjének – testi élvezetként kell hatnia. Ezért az alternatív színházak közül a Baltazár Színházat (ez a Down-kóros gyermekek színháza – a Szerk.) és Pintér Béla színházát ajánlotta a színházbarátok figyelmébe.

Kukorelly Endre vélekedését némiképpen a jelenlévő Péterfi Rita is megerősítette, aki elmondta, hogy Dániába az iskolákba nem engednek be tíz évesnél öregebb irodalmi szövegeket.

Kukorelly Endre felvetése szerint egy nagy felforgatásra lenne szükség a magyar irodalom oktatásában – onnan száműznék az irodalomtörténetet. Az irodalom megszerettetését már óvodáskorban a családban kellene elkezdeni, s mintegy felolvasásokkal váltaná ki a gyerekből az olvasás iránti éhséget.

Arra a kérdésre, hogy a mostani gyakorlat helyett mi történne az irodalomórán, maga az író sem tudott válaszolni.

Dióhéjban összefoglalva: nagyjából ez történt Városi Könyvtárunk 60. születésnapján.