Nyugdíjasaink végigdalolták a bemutatót

Minden jel szerint kitűnően, mivel a nézőteret teltházközelben megtöltő nagyérdemű dalos kedvű része végig trillázta a darab egészét. A tánckar, a gyönyörűséges jelmezek, s a visszafogottan elegáns díszlet látványa magával ragadta a közönséget.

Annák is inkább, hiszen közismert, hogy klasszikus operettjeink rajongói tábora javarészt a szépkorúak közül kerül ki. Elöljáróban leszögezem, hogy e műfaj alázatos tisztelőjeként csupán benyomásaimat osztom meg olvasóinkkal, a teljesség igénye nélkül.

Szokásomtól eltérő módon, ezúttal a színművészektől kapott élményekkel kezdem. Nádházy Péter ragyogóan formálja a festékkereskedőből báróvá avanzsált Malomszegi Ernő alakját. Kiváló énektudás, bő humorral locsolt jellemgazdag testbeszéd jellemzi játékát. Gazdag pályafutása során nem véletlenül játszott rangos társulatoknál. Jelmeze mint uborkafára felkapaszkodott festékkereskedőé tökéletes. Erdélyi Tímea már-már miniatűrnek tűnő filigrán alkatával eredeti primadonnát alakít. Szépen artikulált szövegmondás, tiszta énekbeszéd jellemző erősségei. Jelmezei gyönyörűek.

Boronyák Gergelytől kitűnő hangadottságai mellett hitelesen romantikus hősszerelmest kaptunk Illésházy grófként. Arisztokratikus zsakettjét szinte ráöntötték már a plakát szerint is. Pincérnek szólított ál-lakájként is eredeti az alakítása. Az kissé meglepő, hogy csíkos mellénye mellé miért nem visel csokornyakkendőt. Annp nemhogy a pincérek többsége, de a komornyikok egésze szinte csokornyakkendőjében aludt. Nem tesz semmit.

Dósa Zsuzsa öreglánya Agáthaként hamisítatlanul irigykedő, némi modorossággal spékelve. De jó. Varga Anikó játéka elbűvölő Christinaként. A rendkívüli tehetséggel és színpadi tudással felfegyverzett színművész játékával a színészmesterségről a színművészet hivatássá emeli szerepét. Maróti Attila dzsentrifajzat figurája Frédiként káprázatos. Kicsit lecsúszott, néha kicsit hülye, de nagyon is szerethető. Gazdag jelmeztárával kísért játéka parádés.

Benkő Géza – mint a Cervinus humor fenegyereke – izgalmasan színes tiszttartót ad közönségének Becsei személyében. Hozzáteszem, Benkő Géza játéka egyetlen szerepében sem szokványos. Kidolgozottan precíz, felvértezve a csak rá jellemző humorral. Jelmezét nem értem. Öltönye valamiféle makkoscipős, trendi tőzsdeügynökre hajaz. Operettben a tiszttartó legyen tiszttartó. Természetesen ezen jelmeztervezői banánhéj mit sem von le a ragyogó színész teljesítményből.

Kellemes és üde színfolt e mostani adaptációban Magyari László és Balázs Henriett József szolgája illetve Emma szobalány alakítása. Magyari Lászlóé kétségkívül erőteljesebb. Balázs Henriett aranyos, akár nagyanyáink korában egy-egy ügyeletes szarvasi színházrajongó szépasszony. Azidőtájt divat volt, hogy helybéliek is csatlakoztak egy-egy sikerdarabhoz a színpadon.

A tánckar elegáns és profi ezen a játszótéren. Balázs Henriett, Duvaveczki Éva, Kinyik Flóra, Balogh Dávid, Biczó Panka, Horváth Dániel, Magyari László mindent tudnak a tánc világáról.

Szándékosan hagytam utoljára a szubrett szerepében a Sasvári Clarisse színésznőt alakító Szemerédi Bernadett játékát. Már csak azért is, mert e szerepet megosztva játssza, a köztudottan tehetséges és népszerű Bardon Yvettel.

Szemerédi Bernadett zseniális belépői tökéletesen rajzolja meg a „vidéki sztár” alakját. E keresetlenül eredeti megközelítés láttán megidéztem az 1919-es Városi Színházbéli ősbemutató társulatából Péchy Erzsit, Galetta Ferencet, Sarkady Aladárt s legfőképpen a tüzes Végh Mancit, mint akkori Clarisse-t. Ezek után azt mondhatom – ismerve a korabeli kritikákat -, hogy Szemerédi Bernadett egyszerre elragadó és klasszikus e szerepben. Rendkívüli igényességgel felépített játéka láttán nem csodálom, hogy éppen a Magyarkanizsai Udvari Magyar Kamaraszínházban is játszik.

Mint az köztudott, jó tollú „háziszerzőnk”, Belinszki Zoltán hozzányúlt a Martos Ferenc féle eredeti szövegkönyvhöz – s az utódok változataihoz. Így kerekedett ki a Cervinusban látható változat – versenyistálló, lóverseny és Tündér nevű versenyló nélkül -, megtűzdelve néhány, a mának szánt poénnal.

Így, ez az eredetihez képest is olykor zenés bohózatba csapó vagy operett paródiaként ható adaptáció tetszik a nagyérdeműnek. Az igényes zenei szerkesztés Derzsi György, a rendezés Varga Viktor érdeme. A Lili bárónő „Cervinus módra” sikerre ítéltetett.