A szarvasi kézilabda szülőatyjára emlékeztek

Az avatásra stílszerűen a Szarvas-Csorvás NB II-es női mérkőzés szünetében került sor a szarvasi lányok 17:11-es vezetése közepette.

A rangos – abszolút a veterán kézisek kezdeményezésére létrejött – sporttörténeti eseményen megjelent a sportág számtalan ismert egykori művelője, neves szakedzők, játékvezetők. Megtisztelte jelenlétével az ünnepséget a Bankó család – köztük Mária asszony, Sanyi bácsi leánya és több unokája. Az avatás során az unokák közül a Család nevében Kettinger Ottó mondott köszönő szavakat.

Ott volt az 1948-as NB II-es nagypályás férfi bajnokcsapat Budapesten élő tagja, Kugyela György, akit hatalmas taps köszöntött. A taps ugyanígy kijárt a Szarvasi Vasas még élő másik veteránjának, Gutyan Jánosnak is, aki ezúttal nem tudott eljönni Mezőtúrról.

Ott láttuk a tisztelgők sorában az Önkormányzat részéről Hodálik Pál alpolgármestert, Kiss Attila és Földesi Zoltán képviselőket, a három fő szervező és ötletadó házigazdát: Gulyás Mihályt, Opauszki Mihályt és Nyári Mihályt, a Tusjak család több tagját, Bohus Bélát, „Gedást”, Pálos Bélát, Forschner Rudolfot, a régi SZIRÉN női csapatának több tagját, neves testnevelőket – például Darida Károlyt, Grünwald Bélát – és számtalan törzsszurkolót, Krajcsovicz Pált és másokat.

Jelen sorok írójaként a krónika kedvéért megjegyzem, hogy a táblát Truczka Tamás készítette. Továbbá a szeptember 24.-i dátummal volt némi érzelmi érintettségem, mivel e napra esett az említett ’48-as bajnokcsapat egyik tagjának, néhai Szenes Gyulának születésnapja.

Alábbiakban közzéteszem avatási emlékbeszédem szerkesztett változatát:

* * *

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Szurkolók! Kedves Barátaim!

Mióta az embert tenyerére vette a Föld, jelekbe fonja álmait. Jeleket hagy maga után az idő kérlelhetetlen ösvényein. Ezen jelek tartják meg számunkra elődeink tetteit az emlékezet paradicsomában. Ahogy azt legnagyobb gyerekkori szerelmem apja szokta volt mondani: „Legyen mire, legyen kire emlékezzünk.”

Itt és most egy néhai köztiszteletben álló polgárra, Bankó Sándorra emlékezünk. Akinek a kézilabda volt az élete, aki szülőatyja volt a szarvasi kézilabdának.

Jó szívvel fogadtam el örökifjú kézilabdás barátom, Nyári Mihály felkérését e mai ünnepi alkalomra. A felkérés hallatán úgy tűnt, megállt az idő – hiszen Apám levente-béli történeteiben Sanyi bácsi sokszorosan szerepelt – lévén a levente atléta szakasz edzője. De gyerekkorom legszebb táborából, Parád-Ilona-völgyből is Sanyi bácsi lépett elém. Jellegzetes melegítőjében, ahogy páraittas júliusi reggelek aranyában vezényli a reggeli futóedzést aktuális leánycsapatának. S idézhetnék még tűnt vasárnap délelőttöket is, az első bitumenes pálya környékéről, amikor a meccsek idején Sanyi bácsi városképi jelentőségű öltönyében intézte a csapat ügyeit.

A nemes ötlet, amely a veterán kézisek első találkozóján 2009-ben született, ma itt kőbe vésett jellé érik. Azt gondolom, ha Sanyi bácsi az égi pálya kispadjáról lát minket, elégedett lehet. 17:11 az állás és él, fejlődik a szarvasi kézilabda.

Ez a csodálatos, semmiből teremtett történet Szarvason kereken nyolcvan esztendeje kezdődött. 1936-ban már hatodik kiadását érte meg a kézilabdasport szabálykönyve. Az eredetit még 1924-ben Kuncze Géza hozta Magyarországra.

Ezt a hatodik kiadást szerezte meg az akkor 28 esztendős Bankó Sándor, mint tősgyökeres szarvasi, a járási hivatalban dolgozó tisztviselő.

A szabálykönyvet megtanulva, a Szarvasi Levente Egyesület atlétáiból szervezte meg az első nagypályás kézilabdacsapatot. Amely már az indulás évében bemutató mérkőzést játszott Törökszentmiklós csapatával.

1941-ben csapata már járási levente bajnokságot nyert. Két segítőjével – Kiss Mihállyal és Muska Jánossal – pedig a leány kézicsapatot is megszervezte Bankó Sándor. A ’40-es években a háborús évek alatt és után is virágzott a térségben a kézilabda.

Edzői ténykedése mellett a későbbiekben nagy súlyt fektetett a játékvezető-képzésre is. Abban aktív oktatói szerepet vállalt. A minden kézis-tudást átadni tanítványainak igénye feszítette munkásságában.

Edzői munkáját a nagypályás kézilabdában az 1948-as siker koronázta meg. A Szarvasi Vasas férfi csapata – az előző év vidékbajnoki címe után – NB II-es bajnok lett, bejutott az első osztályba. Sajnos anyagiak híján nem indulhattak.

Számtalan át- és újjászervezés után a későbbi évtizedekben rangos játékosokból álló férfi, női vagy éppen utánpótlás csapatokat vezényelt, hol edzőként, hol sportvezetőként. Az évek során számtalan játékosa került NB I-es csapatokba vagy a válogatottba.

Kereken fél évszázadon át szolgálta Szarvas sportját, mély szakmai megszállottsággal. S ha kellett, leventéinek életét mentette a front vihara elől.

A kiváló atlétából lett legendás edző hetven évet élt közöttünk. Hamvai mára már feleségéével együtt Győrben nyugszanak. Alakja és munkássága az idők végeztéig szülővárosához, Szarvashoz, a szarvasi sport aranykönyvének legszebb lapjaihoz tartozik.

Legyen ez az emléktábla kőbe vésett jele Bankó Sándor iránti tiszteletünknek.