Törökbecse törölve?

Azt sem tartom kizártnak, hogy a névváltoztatás már megtörtént (SIC!). Nevezetesen az MTK Hidegkuti stadion szomszédságában a Ciprus utcától Salgótarjáni utcáig terjedő utcáról van szó. Az elképzelés szerint az utca ezentúl Brüll Alfréd nevét kapja. Eszem ágában sincs megkérdőjelezni az egykori MTK elnök nagyságát, üldöztetésének súlyát. De azt gondolom, merőben átgondolatlan a Törökbecse név törlése. Másfelől arculcsapása a Délvidék maradék magyarjainak. Annak idején a Trianonban meggyalázott magyar véreink millióinak szolidaritására Budapest székesfőváros nemzeti érzelmű vezetése igyekezett az elrabolt magyar városok nevét is megörökíteni. Így született például 1932-ben az Óbecsei utca, a Szabadkai utca és az Ecseri út között. Ez az utca a IX. kerületben az 1950-es években bontással megszűnt. Nyomvonalán alakult ki a József Attila lakótelep mai Epreserdő utcája. Az egykori Bács-Bodrog vármegyei városról továbbiakban nem neveztek el pesti utcát. Történt mindez az 1950-es években.

De nézzük a Törökbecse utcát. 1929-ig a Kerepesdűlő nevet viselte. Abban az évben az említett hazafiúi szolidaritásból lett Törökbecse utca. Ezt a gyönyörű nevet 2016-ig békén viselhette. Ezen az ősi magyar településen 2002-ben 8868 szerb mellett még 3849 magyar élt. Akadémiai mélység igénye nélkül idekívánkozik a hely jónéhány magyar vonatkozása. Kezdjem az eredetileg a két Becse között a Tisza szigetén létezett magyar várral, amelynek becsei vár néven romjai és emlékkertje ma is láthatók a Tisza-parton Törökbecsén. Főleg alacsony vízálláskor. A valójában Hasznos váraként épült erősséget 1551-ben vette be Szokollu Mehmed serege, Szentannai Tamás és Fügedy Gábor katonái hősi halált haltak.

Említhetem a Sissági hagyományt is. A Somogyváry Gyula Pirossapkás kislányában oly bájosan említett Sissági Alice élő személy volt, délceg aradi vértanúink egyikének, Leiningen-Westerburg Károly honvédtábornoknak felesége. A Törökbecsén földbirtokos Sisságiaknak is köszönhető, hogy már 1911-ben egész alakos szobrot emeltek a hős tábornoknak. Amelyet a szerb megszállók 1920 táján ledöntöttek, sőt mi több, a szobrot 1954-ben ócskavasként eladták a helyi focicsapat költségeinek támogatására. Szerencsére 2009-től Mezőtúr mint testvérváros támogatásával a tábornok szobra újra áll.

Említhetném a szorgos Pulay családot, vagy azt, hogy a Délvidék egyetlen – le nem döntött – Hungária szobra a törökbecsei temetőben áll 1904 óta egyfolytában. Horvay János alkotása. A neves szülöttek közül még említhetem a híres Szentkláray Jenő történész nevét is, aki megírta a régi Torontál vármegye ősi magyar településének krónikáját. Másokat nem nevesítek.

De azt gondolom: a 2002-ben még ott élt 3849 magyar lélek egészének köszönettel és hálával tartozunk, hogy szórványmagyarságukban is őrzik a nemzethez tartozás hitét. Ezért átgondolatlan és ártó gondolat a trianoni határokon túlra szakadt városok és falvak nevét nem ébren tartani. Ha nem is tudunk valamennyiről, nem is tudunk utcát vagy teret, parkot elnevezni, legalább a meglévőket ne bántsuk. S egy ilyen ősi magyar nevet eltörölni, mint Törökbecse több mint vétek. Bűn.