Három éve már

Dankó Ervinné Dr. Osztroluczky Irma

Csend üli a sokat látott széksorokat is. E méltóságteljes csend óhatatlanul a bal első kettes széke felé tereli a szemem a Réthy-bástya alatt. Irma Néni helyére. Mondhatnám, mert vannak helyek és vannak esték, ahol… szóval vannak helyek legbelül. Persze folytathatnám itt a sort. Az Ő helye a kávéházi terasz is, meg lám fenn a pad a parkolóban, ahol az „utolsó évada” nyarán az előadások után még egy laza órácskát elbeszélgetett barátaival. Már három éve, hogy 2015. március 6-án égi katedrára és mennyei társaulatok nézőterére költözött. Most, ahogy itt, Thália nyíltszíni templomában idézem városképi jelentőségű kalapját és hosszú szipkáját Irma Néni székénél, óhatatlanul Hamvas Béla gondolata ugrik be: „Ez a világ csúcsa és vége. Ez a hegytető. Ez a királyi szék: itt ül a Szeretet Csendes Királya.” Valóban, a Szeretet a Király, nyilván ebből fakad minden köznapi vagy ünnepi emlékező varázslatunk is. Azon tűnődöm, vajon mit szólna Irma Néni ha látná, hogy bizony gyarapodik egyre az emlegetett égi társulat, de gyarapszik egyre az Ő szeretett színháza is itthon Szarvason.

Örülne nagyon. S aminek még jobban örülne, ha látná, hogy az általa is pártfogolt ifjú színésztehetségek közül az egyik legkedvesebb, a balladamondás koronázatlan királynője mostanság azon főiskolai előadótermeket látogatja, ahol Irma Néni pedagógiai pályafutása fénykorát töltötte. Amiről mindenütt és minden időben, a leghitelesebb módon így nyilatkozott:

„Érdekes volt a kapcsolatom a hallgatókkal. Igyekeztem közel kerülni hozzájuk. A nagyelőadásaim előtt egy-egy hallgató eljátszott valamit zongorán, elénekeltünk egy-egy népdalt, elmondtunk egy-egy népi mondókát. Eltűnt az a nagyon szigorú tanár-diák viszony, felengedett a hangulat. A vizsgák előtt behívtam őket, elmondtam a következtetéseket, majd elénekeltünk egy dalt. Igaz, hogy néha remegve énekeltek, de azért csak oldottabban kezdődött a vizsga. Tudták, hogy szeretem a vadvirágot. Képesek voltak a vizsgák napjára a termet feldíszíteni.”

Nem véletlen, hogy a sírján soha el nem fogynak szeretett hallgatói csoportjainak koszorúi. Van, hogy hosszabb idézet kerül az emlékezés selyemszalagjára, de van, amikor csak ennyi az üzenet: „Lánykáid”. Ez mindennél többet mond. Ja és a virágok? Irma Néni minden szál virágnak tudott örülni. Pár sorom virág helyett íródott.