25 éves a Békéscsabai Színitanház

Mivel ez a mű az örökkévalóságnak közvetít színházművészeti értékeket. Ami természetesen csöppet sem könnyű feladat, olyan, mintha embereket mentenénk égő házból, hömpölygő árvíz közepette. Vagyis jeleket rakni a múlandóság művészetére, úgy, hogy abból az idő aranyfüstjében mégis valami fennmaradjon.

A maga nemében páratlan gazdag tartalmú és elegáns kivitelű mű írója és szerkesztője Niedzielsky Katalin. A kötet technika szerkesztésében Tuskáné Papp Erzsébet és Krátky Éva működött közre. Tervezője Barabás Ferenc. A Békéscsabai Jókai Színház és Színitanház archívumából varázsolt nívós képanyagot az A-Team (Nyári A.-Ignácz B.-Kónya L.). színházi portrék sorozata kíséri. Felelős kiadója Seregi Zoltán színigazgató, a Színitanház szakmai vezetője.

Stílszerűen az Ő előszavából elég idéznünk egyetlen mondatot: Boldog Születésnapot Színitanház!

Figyelemreméltó írások az Üdvözlet az igazgatóktól. Először Konter László Jászai Mari-díjas színész-rendező, színházigazgató gondolatait olvashatjuk, aki 1993-2007 között igazgatta a Jókait főrendezőként, mellette pedig 1996-2007 időszakában vezette a Fiatal Színházművészetért Alapítványi Színiiskolát. Érték és minta a békéscsabai iskola – vallja írása címében Fekete Péter Jászai Mari-díjas rendező, előadóművész, cirkuszművész, aki 2007-től 2015-ig volt a Jókai Színház igazgatója, az integrálódásig a Fiatal Színházművészeti Szakközépiskola vezetője. Majd átvette a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. ügyvezetését, ezzel a Fővárosi Nagycirkusz igazgatását. Mára kulturális államtitkár.

– Egy város éppen attól város, hogy ilyen alkotó közösségeknek ad otthont – fogalmaz Fekete Péter.

A legújabb – mondhatni egyszerre legszerencsésebb és zseniálisan megoldott korszakról Murainé Szakács Ildikó artistaművész, mesterpedagógus, 2015-től a Baross Imre Artistaképző Intézet Előadóművészeti Szakgimnázium igazgatója – korábban Állami Artistaképző Intézet – vall: „A művészi szakmaiság határozza meg az együttműködésünket, jól működő kapcsolatunkat.”

A 25 éves színházi képzés története című fejezetben olyan szaktekintélyek, mint Szente Béla – jelenleg a Csabagyöngye igazgatója – és Tuskáné Papp Erzsébet tagintézmény-vezető helyettes nyilatkoznak.

Ezután négy olyan szakmai legenda, nagyágyú következik a Tanárok, akik a békéscsabai színészképzést elindították című fejezetben, akik az Emlékezés a kezdetekre felcím szellemében annak idején jöttek és teremtettek a semmiből. Mert valakinek meg kellett törni a jeget, meg kellett álmodni valamit, fel kellett húzni az alapokat. Így kézzelfogható módon elsőként Sík Ferencről, a Kamaraszínház névadójáról olvashatunk egy nagyszerű méltatást. Méltót a Kossuth-díjas rendezőhöz, a Nemzeti Színház főrendezőjéhez, a Gyulai Várszínház művészeti vezetőjéhez, a Jászai-díjas Érdemes Művészhez, aki annak idején vette a bátorságot, hogy Gergely Lászlóval együtt a békéscsabai főiskolán – a felsőfok magasára tették a mércét! – színi növendékeket tanítson. Ezután olvasható Gergely László munkásságának méltatása. E végtelenül emberséges részből is kiderül, kevés színházteremtő alkotó mondhatja el magáról, hogy színházi alkotóként ilyen mélységekben belakta volna a Kárpát-medencét. Egy nagyszerű művész vallomása, Karczag Ferenc színművészé jön a sorban, aki a kezdetek kezdetén letette a névjegyét Békéscsabán. Tőle egy őszinte és eredeti gondolat: „Fogadjuk el, hogy a színház, az előadás egy estére jobbá teszi az embert. És ez már nagy dolog.”

Nagy Gyula gyógypedagógus, logopédus, nyugalmazott iskolaigazgató kezdetektől 2017-ig tevőleges résztvevője volt a csabai színészképzésnek. Tanári és emberi nagyságát leginkább a volt tanítványok dedikációi fejezik ki leginkább. Ezeket Nagy Gyula visszaemlékezéseinél olvashatjuk.

Azután szép sorjában megszólalnak a Színitanház oktatái: Bartus Gyula, akinek tanári ars poeticája a maximum és a tökéletesség, Felkai Eszter: Átadni mindent, amit a pályámon megtanultam. A prózához is kell ének és hangképzés – vallja Galambos Hajnalka. Gáspár Tibor emlékeit idézi Gergely Lászlóról és Konter Lászlóról. „Örülök, hogy volt értelme” – mondja a csabai „nagy öregek” egyike, Jancsik Ferenc. „Gondolkodó színészek legyenek, ne bábok!” – ez már Katkó Ferenc tanári alapvetése. „A szép test kevés, a tánchoz agy is kell” – így látja Kerekes Judit koreográfus. Kovács Edit színművész tanítványairól: „Nézzük őket és bepárásodik a szemünk.”

Merő Béla rendező, pótapa, atyai jóbarátféle a régi tanítványoknak: „Békéscsabának rangot adnak a színiiskolai találkozók, ahol jól mérhető a tudás.” Lenkefi Zoltán, a Napsugár Bábszínház igazgatója igazmondása: „Színház legjobban a színházban tanulható.” Rímel erre Lenkefi Réka tervező, szcenikus gondolata is: „Az igazi fortélyokat csak „élesben” lehet elsajátítani.”

„Akarat és alázat nélkül nem megy” – mondja Szepsi-Szente Éva, aki 2004 óta tanít beszédtechnikát és drámatörténetet. Tábor Lajos, az egyetlen a mai oktatók közül, aki a kezdetektől tanít drámatörténetet a színinövendékeknek. „A színház legyen templom!” – ez már Tege Antal színész-rendező gondolata. „Színháztechnikust csak Csabáról!” – ez pedig Vámos Zoltán törvénye, aki először iskolát és hagyományt teremtett Csabán.

„Művel embereket nevelünk” – fogalmaz Zalán Tibor József Attila-díjas költő, dramaturg.

Jön a Jókai derékhada a Megszólalnak a diákok fejezetben. Itt a felsorolás is sokatmondó: Czitor Attila, Csomós Lajos, Csonka Dóra, Csurulya Csongor Árpád, Fehér Tímea, Gerner Csaba, Gubik Petra, Gulyás Attila, Komáromi Anett, Köböl Lilla, Liszi Melinda, Marton Róbert, Nagy Róbert, Sánta Laci, Szabó Lajos, Szilágyi Annamária, Tarsoly Krisztina, Vadász Gábor, Zalai Mihály (a Békés Megyei Közgyűlés elnöke).

Azután következnek másoktól Levelek, üzenetek a régi iskolába címszóval. Ezt egy tartalmas fejezet kíséri, A Színitanház a sajtóban.

Hogy utána mi jön? Évfolyamok, osztálynévsorok, tablók, és egy többes összetételű színpompás színpompás képes összeállítás.

Mindent összegezve. Nyugodt vagyok afelől, hogy minden túlzás nélkül használhatom az elején használt jelzőt: Aranykönyv. Mert javából az. Ettől érték, ettől valódi.