Íztérkép: Béke Tanszék

Egy indiánnyári hétköznap délelőttben Szegeden akad intéznivalóm. Mondhatnók a Tisza fővárosa, a napfény városa vagy csak így: a szerette város. Számtalan emlék fűz ide jeles vagy jeltelen korszakaimból. De így most, ahogy elérek a Nagyboldogasszony sugárút elején a Hősök kapujához, nyilván még évtizeddel ezelőtti főiskolai éveim ugranak elém, ’78 augusztusa vagy szeptembere is. Leszerelésem az akkori NATO riogató MN jankováci operett tüzér laktanyájából, a felejthetetlen juhászos gólyatábor Fehér Lacival, a német széplányokkal, azután az ópusztaszeri tanszéki kirándulás, a mára legendává lett – s évek óta már csak égi katedrákon sziporkázó – történész kedvencemmel, Kovács Zozóval, Pintér Pistával, a szépséges Balaskó Zsuzsival és a többiekkel.

Delet kongatnak éppen, amikor merő retro hangulatomban elhaladva Aba Novák szegedi bevonulóit idéző híres képe alatt s a rendbetett világháborús táblák mellett, átpillantok a másik oldalra: a régi tanügyi épületre. Megéheztem, jut eszembe, bemehetnék akár egy másik korszakomra hajazó diák önkiszolgálóba. Ott a ’90-es évek elején jól főztek. De inkább maradok, mert lám már itt vagyok a Béke Tanszék tűnt időket idéző retro reklámfeliratos bejárata előtt. Ó, a bejárat akár csak a régi szép időkben. Összefut a nyál a számban, ahogy az egykor itt kitűnően készített párizsi bordák ízei előjönnek. Mit mondjak? A hely: a Béke Bisztró a népszerűsége folytán Béke Tanszékké magasodott legendás találkozóhelye tanárnak, hallgatónak, légyen az egyetemista vagy főiskolás, átmenet volt egykoron a kiskocsmák és kisvendéglők között. Önkiszolgáló étteremként, ha úgy tetszik.

Mintegy mágnesként húz a bejárat. Belépek. Majdnem a szám is tátva marad. A régi kopottas fehér-alumínium kockaasztal szocreál miliő a múlté lett. Nemrégiben a Béke Tanszék kényelmes kávészín félfoteleket kapott, elegáns mélybarna asztalokkal. És csupazöld, virágok mindenütt a falak mentén. Az önkiszolgáló bisztró jelleg megmaradt, de roppant elegáns ételpultokkal és még elegánsabb bárpulttal. A választék tetszetős és széles. Ámulatomban is maradok egy kis retro hangulatban, mert látom a napi kínálatban a rántott májat. Ezt kérek. Köretnek sült kockakrumplit kérek, de csak szalma van. Abból viszont a bájos pultoslány egy kazlat szed a tányéromra. Mennyei módon omlós és ropogós. S a máj? Az hatalmas adag és fenséges! Levest nem kértem, kialkudtam menü árban egy adag valódi, minőségi franciasalátát. Mellé még egy nagy pohár narancslevet. S ezért a lucullusi mennyiségért és minőségért írd és mondd 1300 forintot kérnek. Gazdag a desszert kínálatuk is, de azon már csak a szemem legeltettem.

Közel ülök a bejárathoz. Kinézek az indiánnyári ragyogásba. Azon tűnődöm, onnan fentről mit szólna Kovács Zozó a Béke mai miliője láttán. Vagy az éppen emlegetett Pintér Pista operett tüzér-bajtársam Jankovácról. Egy sört azonnal bedobna. Ez jó hely, állapítom meg magamban. Ide máskor is jönni kell.