Nem félünk a farkastól

Dósa Zsuzsa rendezésében – habitusánál fogva szinte levadássza az önmarcangolás színházi rekvizítumait – a lélekvetkőztetésnek pokoljáró mélységeibe zuhantunk. A neves amerikai szerző az Arthur Miller és Tennessee Williams utáni nemzedék legmarkánsabb egyénisége, s ez a színműve minden kétséget kizáróan gazdag életművének a szó fizikai értelmében is legütősebb darabja. Négy, a valós életből vett karakter ólomnehéz jellemekkel – mondhatjuk a szereplőkről. Vegyük őket sorra.

George: középkorú, feleségénél hat évvel fiatalabb férfi. Esetünkben történelmet tanít New Carthago egyetemén. Megkeseredett, házasságában megalázott, karrierje középszerű.

Martha, George felesége: 52 éves háziasszony, iszákos, elégedetlen Papsinak, az egyetem rektorának lánya. Állandóan férjét piszkálja sikertelensége miatt.

Nick: 28 éves biológus az egyetemen. Volt sportoló, önző érdekember.

Honey: Nick felesége, 26 éves ostoba lány. Rengeteg brandyt iszik, amitől gyakran hány.

Marthát Dósa Zsusza formálta még ebben a felolvasószínházi változatban is valami döbbenetes élethűséggel. Beléphetett volna hozzánk akár az utcáról régi ismerősként.

A férjet, George-ot Timkó János elevenítette meg brutálisan kegyetlen hitelességgel. Ördögi rutinnal tudja Timkó, hogyan kell az elfojtott indulatokat egy tizedmásodperc törtrésze alatt a „bányából feljön a szén” állapotba helyezni, magyarán felrobbantani a színpadot.

Nicket, a biológia tanszék ígéretét Polák Ferenc tette hús-vér emberközelbe. Csúcsra járatott játéktempóban, totál érzelmi feltöltésen.

Harcsa Boglárka a felolvasószínházi világban még nem szerepelt nálunk. Eddig hagyományos színpadi játékokban élhettük meg sokoldalú tehetségét. Ezúttal Honeyt, Nick piás feleségét mesteri tökéletességgel alakította.

Valamit röviden a cselekményről, bár azt gondolom, a Liz Taylor és Richard Burton nevével fémjelzett világhírű kultfilmből mindenki ismeri, az idősebbek közül.

Maga a történet egyetlen közös ivászatból az említett pokoljáró lélekvetkőztetésbe és szinte a kemény katonaregények drasztikumát elérő önfeltárulkozásba hajló vasárnap hajnalban játszódik Martha és George lakásán. Ahová Nick és Honey hajnali kettőkor érkeznek meg a rektor által rendezett hagyományos szombat esti partiról. Amely partin mintegy pótcselekvésként szintén az ivászat állt fókuszban. Az önfeltárulkozás pokoli szintjeit felmutató játék során a nagyérdemű megélhette egy régvolt szerelem kimeredését, hogy a szerelem helyét hogyan vette át egyfelől a magány legrosszabb formája – a társas magány olyan gyilkos a léleknek, mint a zugivás –, a kölcsönös megalázás, a kiábrándultság. Mocskos kis titkok, elfojtott traumák zuhatagát vágták hozzánk a színpadról.

A látottak alapján azt mondhatjuk, négy színművészünk még ebben az adaptációban is színházi bravúrstiklit adott elő, elemi játékerővel és a legmélyebb átéléssel. Köszönjük.