Katkó Ferenc felejthetetlen Liliomja

Szombat este egy ilyen újbóli kivirágzásnak lehettünk részesei a Békéscsabai Jókai Színház díszbemutatóján. Köllő Miklós a színpadi szakma nagy öregje, a két képre íródott külvárosi legendát olyan klasszikus értékeket felmutató művészi tökéllyel adta nekünk veretes rendezésében, hogy azt a magyar színházi világ bármely számottevő műhelye megirigyelheti. Kitűnő társra lelt a rendező a kültelki világot plasztikusan megjelenítő Székely László, a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas Érdemes Művész személyében, aki leegyszerűsített színpadképeivel tökéletes pesti és városligeti világot idézett meg. Vesztergombi Anikó jelmeztervezőként mondhatnók csukott szemmel is meg tudja rajzolni Molnár világának jelmezeit. Minden dicséret a koreográfus Preiringer Éváé a vurstli életének tökéletes újraálmodásáért.

A mindnyájunk által számtalanszor filmen és színpadon látott megrendítő történetet eszem ágában sincs elmesélni. Jól ismerjük. Sokkal inkább kell szólnom a látott játék adta benyomásaimról.

Miután nemcsak Molnár Ferenc tolla miatt, de egyébiránt is imádok alámerülni az ó századforduló pesti világában – mondjuk Szilágyi György orfeumi könyveit Rátonyival bezárólag gyerekkoromtól szívtam magamba – Katkó Ferenc alakítása láttán az volt az érzésem, zseniális komédiásunk ebben a pillanatban lépett le kültelki vagányként a hintáról. Nem tudom, mikor láttam utoljára egy ennyire szemtelen, verekedős, csibész Liliomot. Aki a halála után 16 évvel megrendítően torokszorító koldusjelenetben olyannyira esendő, hogy legszívesebben a néző is tányér meleg levessel kínálná. Hol van már a régi csibész, a szabadságot, önnön életét odadobó Liliom? Egy megfáradt, lelkileg összetört, megöregedett, szánandó öregembert látunk. Katkó ilyesfajta színpadi varázslat, akinek láttán mindig az jut eszembe, ha a régi nagyok közül Kiss Ferenc alápillantana az egekből, azt mondaná: Ejnye, de jó ez a fiú!

Folytatom a sort a Jókai színpadán kirobbanó tehetséggel bemutatkozott Kiss Viktória színihallgató játékával. A színházi élet szeszélye folytán Kiss Viktória alkatából, szorgalmából fakadóan mintegy véletlenszerűen kapta meg Juli szerepét. A megformálásában olyan hitelességről és tehetségről tett tanúbizonyságot, hogy berobbanása a Jókai színpadára örök élményt szerzett a nagyérdeműnek. Szívből kívánom, hogy továbbiakban is kamatoztassa szorgalmát és nem mindennapi tehetségét. Játéka láttán mindent elhittünk neki. Érett, árnyaltan megformált Julit kaptunk tőle.

Veselényi Orsolya mestere a cselédlányok, bejárónők és hasonlók életre keltésének. Ezúttal is egy vérbeli pesti Marit kaptunk tőle. Párja, Hugó megelevenítésében Csurulya Csongor messzemenőkig jeleskedett. Czitor Attila Ficsúrja? Akár ráírták volna ezt a szerepet. Káprázatos simulékonysággal, zsiványsággal adott nekünk egy valódi kültelki gazembert. Ezt a Czitor féle Ficsúr szerepformálást tanítani lehet!

Kovács Edit Jászai-díjas tehetségéből, alkatából fakadóan patikamérleg pontossággal adott a karakterhez asszonyi féltékenységet, gúnyt, kicsinyességet, szerelmes évődést, megbékélést, elesettséget, egyszóval mindent, amit Molnár megrajzolt. S úgy játszotta el, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Kellőképpen kemény volt Mészáros Mihály Linzmannja, ahogy Tomanek Gábor kapitánya és fogalmazója is elkápráztatta a nézőket. Nagy Erika nagyszerű volt Hollunderné szerepében. Jó rendezői választás volt a Hollunder fiú szerepét a fiatal László Viktor színihallgatóra bízni.

Nem véletlen, hogy a díszbemutató utáni Vigadó-béli fogadáson Köllő Miklós rendező – mások mellett – gratulált a Jókai egész társulatának. Az est ezen részén Dombóvári Vanda háziasszonyi ténykedése mellett Liszi Melinda és Kiss Viktória énekszámai kényeztették el a nagyérdeműt Vozár Márton elsőosztályú zongorajátéka mellett. A közönség ínyfürdetéséről ezúttal a „Harruckern” vendéglátós diákjai gondoskodtak ízekben, színekben pompázó asztalaikkal.

Visszatérve a Liliomra: az utóbbi évtized egyik legkiemelkedőbb csabai bemutatóját láttam.