Napfoltok a felolvasószínházban

A mindössze ötven évet élt jeles szerző (1918-1968) ezelőtt kilenc évvel már színpadra került Dávid Zsuzsa rendezésében. Terezát akkor éppen Dósa Zsuzsa alakította a Kassai Thália Színház kiválóságai: Petrik Szilárd, ifj. Bocsárszky Attila, Kristóf Roland társaságában.

Minden kétséget kizáróan a szlovák kortárs dráma erősségeit felmutató darab egy ilyen intim játszótérben még ütősebben hat a nézőre. Ezt meg is tapasztalhattuk Dósa Zsuzsa rendezésében. Tomit alias Robert urat Boronyák Gergely alakította nagy játékkedvvel és átütő drámaisággal. Gogo szerepében méltó partnere volt Timkó János, aki szintén nagy hevülettel vetette magát a játékba. Tereza alakját Harcsa Boglárka formálta meg hiteles karakterként, a kellő helyeken megfelelő naivitással, másutt a tragikomikus, többszörösen megcsavart szembekötősdi sűrűjébe csöppent hősnőként. Varga Viktor játékában rendőrként ezúttal is benne volt a mindenkori társadalmi ranglétra alsó szintjén vagy alsó középszintjén levő szolgálattevők személyiségének ragyogó megrajzolása.

A darab láttán ezúttal is szándékosan kerültem az író sorsát meghatározó tragikus történelmi korszakból fakadó mozgatórugóit. Inkább úgy néztem végig, mint egy, a világ bármely részén megtörténhetett – vagy akár ezután is megtörténhető – lélektani keresztrejtvényt, amely egy kortalan emberfaló rendszer aljasságaiból fakadóan a bosszúnak mélységes bugyraiból felbugyogva képes az embert lealacsonyítani – lásd Robert úr és Tomi függőségi viszonya.

Azzal együtt, hogy Lahola darabja nem egy könnyed népvigalmi munka, a közönség maximális empátiával fogadta a négy szereplő parádés játékát. Az előadás teltházzal zajlott, így a rendező Dósa Zsuzsa már jókedvű felvezetőjében jelezte, hogy gondolkodnak a nézőtér bővítésén.