„Zene nélkül mit érek én?”

Hétfő reggel nagyon vártuk, hogy vajon milyen programokban lesz részünk ezen a héten. Délelőtt Szarvas város egyik játszóterére látogattunk el, majd délután egy zenés mesefilmet néztünk meg.  Az idő gyorsan elrepült, így a nap végén örömmel tudattuk szüleinkkel, hogy „úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt!” Kedden Molnár János a Chován Kálmán Alapfokú Művészeti Iskola zenetanára látogatott el hozzánk, hogy énekével, gitárjátékával színesítse e napot. A gyermekdalok mellett, mai népszerű slágereket is hallhattunk előadásában. Utolsó műsorszámként egy „Egészen egyszerű dal”-t gitározott nekünk. Anita néni megállapította, hogy „ebben a dalban van 4 akkord, ebben a dalban van egy gitár”, és majdnem „elpattant egy húr”! Délután úgy gondoltuk, hogy „végre itt a nyár és meleg az idő”, ezért ellátogattunk a városi uszodába. Márti néni „úgy úszott két fal között ide-oda, ilyet már rég nem látott a vén uszoda”! Sajnos nagyon gyorsan „rohan az idő”, Barni hiába mondta, Hogy „jaj, úgy élvezem én a strandot”, ennek a napnak is vége lett. A szerda délelőtti mozi látogatás után alig vártuk, hogy megebédeljünk. Délután Levi „tölcsért csinált a kezéből, és kiáltott vidáman”, mi pedig műanyag és fém kupakokból, valamint szívószálból hangszereket készítettünk érkező szüleink nagy örömére. A csütörtöki napon a néptáncé volt a főszerep. „Még azt mondják nem illik a tánc a magyarnak”! Mi nem ezt tapasztaltuk, mikor megnéztük a Tessedik Táncegyüttes próbáját. Oláh Márkó az együttes vezetője többször kérte a fiúkat, hogy „Hej, igazítsad jól a lábad!”. Ők így is tettek. Mi azonban hiába mondtuk Marika néninek, hogy „Hopp, Juliska, hopp, Mariska”, ő kijelentette, hogy akkor fog táncolni, ha a „Tavaszi szél vizet áraszt”. Délután Liska Jankától és Gácsi Gergőtől egy színvonalas tánc- és viselet bemutatót láthattunk. Péntek reggel elérkezett a várva várt karaoke-parti. Kriszti néni elkiáltotta magát, hogy „Induljon a banzáj, essen szét a ház!” . Többen közülünk nagyon izgultak, a lányok szüleiktől várták a bíztatást: „Ha itt lennél velem, és fognád a két kezem”, a fiúk így fohászkodtak: „Nézz le rám, ó Istenem!”. Rájöttünk, hogy nem kell mitől tartanunk, hiszen „mindenki másképp csinálja”. Ebéd után a hét zárásaként egy közeli cukrászdában megállapítottuk, hogy az „eper fagyi, hű de finom!”.

Mindannyian egyetértettünk abban, hogy jövőre is „Szóljon hangosan az ének!”, hiszen „Zene nélkül mit érünk mi”?

GFF SZGYÁI – programszervezők