Búcsúzóul

„Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Dicsőség mindörökké!” 

Dr. Dombóvári János 1929-2020

Mert káprázatosan tündöklő tudományos pályát futottál be a kicsiny szabolcsi faluból, Szakolyból elindulva Nyíregyházán át Harkov és Kijev nagy múltú egyetemei felé. Hogy azután a régi ÖKI-ben kamatoztasd mezőgazdasági mérnöki, agrokémikusi izotópszakértői tudásodat, előbb tudományos munkatársként, majd főmunkatársként, osztályvezetőként és tudományos tanácsadóként. S mennyi másként emellett, hiszen vendégtanárként, témavezető konzulensként számtalan fiatal kollégát segítettél diplomája megszerzésében, kutatásai elmélyítésében. Messzi földön elismert kutatói pályád 1964-99 között ívelt a legmagasabbra, amikor az ENSZ Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által koordinált kutatási program haza témafelelőse voltál. Huzamosabb ideig dolgoztál Ausztria, Tanzánia, Mongólia kutatóbázisain. Nem véletlenül választott soraiba az Ukrán Mezőgazdasági Tudományos Akadémia, melynek Intézetében tiszteletbeli doktorrá is avattak. Publikáltál 136 tudományos dolgozatot, társszerzője voltál Az öntözés kézikönyve című alapműnek ’68-ban. 1988-ban pedig megírtad Az öntözéses gazdálkodás újabb kutatási eredményeit.

Szelídségedre, pontosabban szerénységedre jellemző módon elismeréseiddel, kitüntetéseiddel sosem kérkedtél. Holott akkora szaktekintély voltál, hogy például 1986-ban Csernobil vészterhes napjaiban neves amerikai tudósok is konzultáltak veled a hazai bajok megelőzése érdekében. Mindened a család volt, mindent megtettél Szeretteid, imádott Lányaid és Unokáid boldogulása érdekében.

Tűnt idők aranyfüstjéből számtalan gyerekkori emlékem jön elő. Csodálatos ajándékaid: egy tűzköves pisztoly Moszkvából, aranysárga játékövvel, egy gyönyörű irokéz indián figura Bécsből, azután egy modellértékű western készlet, forgópisztollyal… sorolhatnók tovább, karácsonyi és újévi köszöntésekkel.

Mégis felnőtt éveimből sorról sorra azok a János napi köszöntések maradtak fenn, melyeken egy pohár szekszárdi fénye mellett bejártuk a ’44-es nyírségi és debreceni harcokat. Mert Apámhoz hasonló módon filmszerűen tudtál mesélni a nehéz időkről…

Folytathatnám, de nem teszem. Bevégeztetett.

Nagy bajod reggelén éppen öreg kedveskörténk alatt időztem, s azon tűnődtem, mennyire ez volt a kedvenc körtefajtád. Fájdalom, már nem vihettem belőle. Fura az emberi lélek. Ilona nap hajnalán három előtt, amikor Szeretteid körében örökre megpihentél, felébredtem, valami nyomasztó érzésem támadt. Később megtudtam, már soha többet nem fogunk se fociról, se Trianonról politizálni.

Szeretett Keresztapám! Köszönök mindent. Emléked legyen áldott, legyen fényes, szelíd és ragyogó. Öröktől örökké!

– Jani –