Kiszely Mihály emlékének (1944-2018)

„… csak egy villanás az élet,
illanóbb, mint a szem lángja.”
– Rusztaveli –

Korábbi éveink szarvasi alpolgármestere is egy volt a „sok jó lelkek” közül. Akit városszerte volt kollégái, barátai, de még távolabbi ismerőseim is csak így emlegettek: a Kiszely Misi, vagy a Kiszely Miska. Kézzelfoghatóan mindig derűs-mosolygós egyénisége alapozta meg ezt a megszólítást. Most, hogy tragikus hirtelenséggel távozott a földi létből, sokáig kerestem az ideillő gondolatokat. Végül is a 2014-ben Szarvas Város Napján kapott Szarvas Városért kitüntetésre laudációját találtam az emlékéhez méltónak.

„Kiszely Mihály Szarvason született, és rövid időtől eltekintve egész életét ebben a városban töltötte. Számos diplomájával megszerzett elméleti ismeretei a ranglétra minden fokának bejárása során nemesedtek igazi tudássá, amelyet legaktívabb életkorában vállalatvezetőként hasznosított. Mindig is aktív, társadalmi közösségi szereplő volt Szarvason és országos szervezetekben is. Már húsz éve bekapcsolódott az önkormányzati munkába, kezdetben külső bizottsági tagként, majd több cikluson át képviselőként és alpolgármesterként is szolgálta szeretett városát, annak polgárait. Olyan biztonságot, stabilitást adott nyugodt és bölcs személyisége, a témákban való elmélyültsége, amelyekre képviselőtársai is bátran támaszkodhattak minden időben. A gazdasági tapasztalatai igazi kincset jelentettek sok döntés meghozatalánál és hisszük: aktív képviselői pályájának befejezését követően is megosztja majd gondolatait az elkövetkező generációkkal.”

Mennyire találó volt ez utóbbi gondolat. Amíg egészsége engedte, számos fórumon, bizottsági ülésen adta tovább elképzeléseit a köz javára.

Számos személyes emlék sorjázik elém az idő kincsestárából. Hogy csak az utóbbi évtizedből merítsek, mindjárt itt van a Vízi Színház ügye. Nagyon előttem van a kép, ahogy 2010 késő tavaszán egy népes csongrádi szakmai kiránduló csapatnak lelkesen ecseteli az épülő színházunk jelentőségét. Magángyűjteményemben szeretettel őrzöm azt a nagyszerű akvarellmásolatot, melynek eredetijét néhai nagybátyja, Kiszely Gyurka bácsi festett a Réthy-bástyáról. A relikvikus ajándékkal egyszer régen Misi lepett meg. Jónéhány éve ő kölcsönözte nekem Ruzicskay György történelmi revüjének szövegkönyvét is, amely izgalmas módon Kun László szarvashalmi cselekedeteit is érinti.

Más történet. Jó évtizeddel ezelőttről szép emlékem a közös élesdi utunk, amelyen elsődlegesen „a Körös összeköt” szlogen jegyében a bihari és szarvasi, akkori együttes uniós pályázati lehetőségeket tanulmányoztuk. Utunk során közelről is szemügyre vettük azt a félelmetes vasbeton tározó rendszert, amely többek között a zsilipek megnyitásával fokozta nálunk a 2006-os félelmetes húsvéti áradást. Az élesdi városszemle után meglepően finoman készített Hétvezér tokányt kaptunk ebédre a Batthyányak egykori kúriájából kialakított román étteremben. Végezetül pedig röpke barátkozó tárgyalásra a számomra minden időben kedves nagyszalontai Városházára mentünk.

További szép emlékem 2012 tavaszáról, amikor mint a KEF elnöke szívvel-lélekkel támogatta a Popfesztivál nagysikerű keresztmetszetének színpadra állítását. Nem hagyhatom ki azt sem, hogy egy országos KEF konferencián hangulatában is és ízeiben feledhetetlen szép napot töltöttünk együtt a Gellért Szállóban, aminek a környéke mintegy szíve csücske gyerekkori álmaim Budapestjének.

Van még egy szép – félig-meddig családi kötődésű – emlékem Misiről. 2012 nyarán Ivánnal együtt stilizáltuk és lektoráltuk pozsonyi sógorának, Ondrej Szváknak egyedi megközelítésű önéletírását. Emlékszem, a szilvanapi könyvbemutatón Ondrej minden kötete mint a cukor elfogyott. Mindezt egy kellemes hangulatú Kiszely-családi partin ünnepelhettük együtt a Turul kerthelyiségében.

Sorolhatnók tovább, de nincs tovább. Bevégeztetett. Kiszely Misi most már örök időkre lexikon szócikké magasodott. Gyászban a régi SZIRÉN, gyászban Szarvas város közössége. A fájdalom mérhetetlen mélységeiben a Kiszely-család egésze. Őszinte részvétünk.

Alpolgármester Úr, Kedves Misi! Haláloddal egy igaz Embert veszítettünk.

Isten áldjon!