Pünkösd havára a szél felszárítja a kora tavaszról itt maradt tocsogókat. A vizek fölött békák hangversenyeznek. Az országutak mentén vadvirágos rétek fürdenek a napban. A gesztenyék már csipkében őrzik a kerteket, az út menti bodzások még forróbb napokra várnak, hogy nyíljanak.

Goromba november szele hasít 1703-ban a Hegyalján. Nincs már más vára errefelé a labancoknak, mint Tokaj. Hatalmas kuruc sereg vívja még szeptember 17. óta. Akkor kezdte ostromát jó Bercsényi uram Orosz Pál ezeres kapitány uram hadaival.

Tavaszi verőfényben fürdik a falu. A Körös-közeli füzesek hímes párában úsznak. A Szarvashalom alatt szaporodó jobbágyházak bújnak egymáshoz. Vég-Gyula várának tavalyi eleste óta huszonhétre szaporodott a számuk. Akkor a Kerecsényi László védte, bevehetetlennek hitt hatalmas erősség bevételekor, sokan menekülnek ide a végtelen nádasok közé. Az alacsony, körülárkolt, sövénnyel kerített házak most félve lapulnak. Néhány kémény sokat ígérőn löki füstjét a magasba. Décse felől a nagy látófán felbúg a vigyázó tülke. Hangja riadtan szárnyak az udvarok felett.

Aldana uram Temesvár megvívása idején Lippán és a környék falvaiban kétezer emberét tartja fegyverben. Jön még továbbá Olcsárovics Demeter uram és Cserepovics Miklós uram rác csapata, Varkocs Tamás uram felültetett nemesi hada, Horváth Bertalan és Dombay Mihály uramék, no meg az Úrban elhalálozott Bakics Péter uram huszársága.

Hazafelé Egerig zavartalan az út. A törökülte helyeket ezúttal is kerülik. A hódoltsági utakon a jó időben valamicskét nő a mozgás a falvak között. Ilidze, Fatime és anyjuk megadással viseli sorsát. Mintha éreznék, hogy az elrablásuk miatt Musztafa pasa három éven át írja panaszleveleit Miksának.

1683 Szent Mihály havánál a török had vereséget szenved Bécs alatt. mindszent havában elveszíti a párkányi csatát is. Esztergomot feladja a pogány. Bottyánunk az esztergomi lovasság főhadnagya.

Szent Mihály havának negyedik napját írják az Úr 1686. esztendejében. Gyönyörű nyárvégi hétfő virradt a Budát vívó keresztény seregekre. A nap sugarai először a budai hegyek mélyzöldben pompázó erdőit ragyogták be, azután lassan végigsimították a domboldalak gyümölcsöseit, szőlőskertjeit.

Szeptemberi fáradt meleg üli a tájat. A nyárvégi ég alatt még perzsel a nap. A décsi halom tetején kőből rakott kicsiny templom fehérlik. Körötte temető. A halom alatt tekintélyes falu jó félszáznyi nádkontyos jobbágyháza könyököl. A halom lábánál várszerű udvarház emelkedik a nádkontyok fölé. Körötte árok, poshadt vízzel a fenekén. A két tornyocska között dobogós híd vezet a keményen ácsolt tölgykapuhoz. Azon át lehet bejutni a majorság udvarára. A falu határában uradalmi ménes pihen a rekkenő hőségben. Két magas jegenyéről látóemberek vigyázzák. Van mire vigyázni itt, nagyságos Czibak Imre váradi püspök úr birodalmában. A nyolcszáz lelket számláló falu nemrégiben cserélt gazdát jószágostul, emberestül.

Érik a végzet. Pünkösd havának közepén Ahmed szerdár fenyegetőzik szófiai táborából:
– A fényességes Padisah nevében követelem, a franki ebek hadait Erdély földjéről kiűzzétek Ti erdélyiek, Szapolyai fiát pedig hatalmába visszahelyezzétek! Ha nem, halálnak halálával lakoltok!